A 45. Magyar Filmszemle a szokásos módon egy filmpremierrel nyitotta meg kapuit. Pálfi György, a Hukkle és a Taxidermia rendezőjének új filmje, a Tyúk vastapssal adta meg a kezdőlökést az egyhetes filmünnepnek.
A rendező a vetítés előtt röviden figyelmeztette a nézőket, hogy ne várjanak szimbolikát, ez a film valóban egy tyúkról szól. Állatos témában utoljára Mundruczó Kornél Fehér Isten című alkotása keltette fel ennyire az érdeklődésemet, amely egy kutya története, és amelyben emlékeim szerint mintegy 150 menhelyi kutya szerepelt.
Abban a filmben is, és most a Tyúkban is Halász Árpád állatkoordinátor segítségével „színészkednek” a baromfik, CGI, azaz számítógép generált képi világ nélkül.
Nyolc tyúk, egy főszerep
A főhőst nyolc különböző, Magyarországon született és kiképzett tyúk alakítja, a stáblistán szerepel is a nevük: Eszti, Szandi, Feri, Enci, Eti, Enikő, Nóra, Anett. Hogy Feri vajon véletlen fiúnevet kapott, vagy setleg kakasként azonosítja magát, ezért ez a neve, az ezidáig nem derül ki.
Nem sokat tudok a tyúkokról, így nem tudok nem arra gondolni, hogy leggyakrabban a tyúkeszű jelzőben tűnik fel a nevük. Talán ezért is lenyűgöző számomra, hogy mennyi kifejezés tükröződött az állat(ok) szemében. Ez a tyúk csodálkozott, trükközött, félt, kombinált, szenvedett, és még szerelembe is esett… kétszer is.
Az Anyám tyúkja óta nem kapott ilyen figyelmet a tyúk (Forrás: Mozinet)
Illegális bevándorlás, elmúlás és túlélés
Mivel a rendező nem kapott állami támogatást, ezért nemzetközi, görög-német-magyar koprodukcióban tudta elkészíteni a filmjét. A történet Görögországban játszódik, de az ember jelenléte olyan egyetemes témákat hoz be a történetbe, mint az illegális bevándorlás, a toxikus család, az öregség és az elmúlás.
A tyúk pedig a maga egyszerű módján, illetve a túlélésért folytatott küzdelmében kíséri végig az eseményeket, és történhet bármi, ő két dolgot sosem hagy abba: a kapirgálást és a tojás lerakását.
A film előtt az a kérdés járt a fejemben, hogyan juthat valakinek az eszébe, hogy egy tyúkról készítsen nagyjátékfilmet, hazafele viszont már azon gondolkoztam, hogyan tud valaki egy tyúk főszereplésével ilyen nagyszerű filmet csinálni, amely egyszerre megrázó, szórakoztató és lenyűgöző. Pálfi György, az „out of the box” gondolkodás nagymestere ismét megmutatta, milyen varázslat rejlik az egyszerűségben, és milyen nagy dolgokat lehet elmondani pátosz nélkül.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Tyúk Platform-különdíjat nyert a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon. (A rendező ismét együtt dolgozott rendszeres alkotótársaival, többek között Ruttkay Zsófia forgatókönyvíróval és Lemhényi Réka vágóval, a magyar koproducerek pedig Muhi András és Ferenczy Gábor voltak.)
Egy tyúk, aki minden oldalt maga mellé állít
Azt is a film nagyságai közé sorolom, hogy ennek a tyúknak valószínűleg egyként drukkol nemcsak az összes vegán, vegetáriánus és állatvédő néző, hanem azok is, akik alapvetően haszonállatként gondolnak erre az állatra és előszeretettel fogyasztják is. De azért abban biztos vagyok, hogy ez utóbbiak, ha legközelebb rántottát esznek vagy újházi tyúkhúslevest kanalaznak, legalább egy pillanatra eszükbe fog jutni Pálfi György rettenthetetlen főhőse.
