Ma már, amikor hivatásos intimitáskoordinátorok felügyelnek már egy egyszerű csókjelenetre is, furcsán hangzik, hogy léteznek olyan filmek, ahol a szereplők nem színlelnek. A filmtörténet során számos alkotó kísérelte meg közelebb vinni a nézőt a testiség és intimitás ábrázolásához, de csak kevés olyan mű született, amelyben a szexuális aktusok ténylegesen nem szimuláltak, hanem a szereplők valódi szexet mutattak be.
Az efféle jelenetek legtöbbször amatőr vagy művészfilmes kísérletekben tűntek fel, és mindig heves vitákat váltottak ki – nemcsak a moziba járók, hanem a kritikusok és a filmesek körében is.
5 művészfilm, amiben nem szimulálták a testiséget
Az alábbi öt film nem pusztán a sokkoló jelenetei miatt vált ismertté. Mindegyikük mögött tudatos művészi koncepció áll: az alkotók célja az volt, hogy a kapcsolati dinamika, a sebezhetőség és a testiség olyan rétegeit mutassák meg, amelyeket a hagyományos filmes eszköztár ritkán enged közel a nézőhöz.
Kapcsolódó: Minőségi filmek, amelyekben az erotika a főszereplő
Ezek a filmek nem a csillivili moziplázákban, hanem többnyire az arthouse fesztiválokon vagy alternatív mozikban találtak közönségre. Ugyanakkor hatásuk túlmutat a „pornográfia vagy nem-pornográfia” hagyományos vitáján: rávilágítanak arra, hogy a testiség hogyan működik a filmnyelvben, milyen hatással van a karakterek közti dinamika ábrázolására, és hogyan viszonyul hozzá a közönség.
Kiemelt kép: IMDb/nőklapja.hu
