Balla Gergely a Platon Karataev alapítója, gitáros-énekese, aki nem csupán zenét, hanem szövegeket is ír. Az irodalom gyerekkora óta fontos része az életének, édesanyja Hegedűs Gyöngyi, akinek a Lehessen bármi című verseskötete a kortárs líra egyik kiemelkedően gyönyörű alkotása. Juhász Annával inspirációról, szakralitásról, színpadi kihívásokról és láthatatlan kapcsolódásokról beszélgettek.

A beszélgetés rövid átirata a videó alatt olvasható.

Az irodalom felől

Balla Gergő Anna kérdésére felidézi, hogy édesapja mindig zsoltárokat énekelt, édesanyja népdalokat, rá, mint dalszerzőre mindketten erős hatást gyakoroltak. A legújabb lemezük, a Napkötöző kapcsán pedig elmeséli, hogy már szinte készen volt a lemez, amikor álmában megjelent egy daltöredék, amiből végül a címadó dal született, és ebben visszaköszön mind a református énekeskönyv énekeinek, mind pedig a népdaloknak a dallamvezetése.

Gergő számára nagyon fontosak az álmok, egyre jobban figyel rájuk, mert hisz, hogy minden embernek dolga van az álmaival. Bevallja, hogy olykor felbukkannak megrendítő álmai, amik hosszú időn át vele maradnak, és amelyekkel muszáj foglalkoznia.

A Nap, mint szimbólum minden hagyományban, mitológiában benne van, de az album dalai véletlenszerűen rendeződtek e köré a motívum köré. A dalszerzéshez Gergely az irodalom felől, a szövegek felől közelít, olvasó családban és rengeteg könyv között nőtt fel, így belőle is olvasó ember lett.

A sűrű szövegek között érzi jól magát, azok tudják leföldelni, és ha néhány napig nem olvashat, már hiányzik neki ez a fajta elmélyülés.

Katartikus találkozások

A színpadi jelenlét és profizmus nagyon fontos Gergő számára, ott nagyon sok dologra kell koncentrálni, de azt érzi, az a legjobb, amikor együtt „merülnek” a közönséggel, és a lelkül mélyén, szavak nélkül is megtörténik a kapcsolódás. Ezek a pillanatok igazi katartikus élményeket jelentenek.

Gergő kihangsúlyozza a társalkotók fontosságát az életében, a Platon Karataev csapatás, illetve a Vecsei H. Miklóssal, Hasival kialakult szoros barátságát. Hálás a Jóistennek azért, hogy harmincon túl is szert tehetett egy ennyire erős hatású, inspiráló baráti kapcsolatra. 

Anna arról faggatja Gergőt, mennyire fél attól, hogy saját magát a világ elé tárja. Balla Gergely szerint ő egyáltalán nem szemérmes, egyszerűen arról van szó, hogy sokkal inkább az egyetemes állítások, a kozmikus perspektíva érdekli, saját személyét nem tartja különösen érdekesnek vagy lényegesnek.

A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg!

Szerkesztő: Juhász Anna, Ribánszky Ágota
Kiemelt kép: Canva