„Rendíthetetlenül hiszi, hogy nincs érdekesebb, értékesebb és izgalmasabb, mint az ember. Hősei gyarlók és szentek, koldusok és hús-vér királynők, kisbabák és aggastyánok, s ez a csodálatos gyűjtemény egyre csak gyarapszik” – írta V. Kulcsár Ildikóról a vele készített interjújában Horváth Cecília, a Nők Lapja vezetőszerkesztője. Ildi nyitottsága és lelkesedése mindannyiunkat feltölt, amikor csak bejön a szerkesztőségbe: igazi példakép, aki sosem fogy ki a lendületből, és mindig mindenkihez vagy egy kedves, érdeklődő biztató szava. 

Legendás rovata, a Ne félj, mesélj! – ami több generációt látott el jó tanáccsal – néhány éve szűnt meg, de még mindig ömlenek hozzá az olvasói levelek. Juhász Annával a kezdetekről és a jelen legnagyobb kihívásairól is beszélgettek.

A beszélgetés rövid átirata a videó alatt olvasható.

Kezdeti sikerek

Ildi és Anna régi ismerősök, összeköti őket a balatonfüredi Anna-bál, de sosem volt még lehetőségük leülni mélyebb beszélgetésre. Mindkettejük számára rendkívül fontos a múlt hagyatéka, a kulturális örökség. Ildi hangsúlyozza, hogy az embernél érdekesebb nincs, és a legjobb történeteket mindig az élet szüli. 

A beszélgetésben felidézik Ildi karrierjének kezdeteit, amikor nagy, neves újságírókat maga mögé utasítva megnyert egy olasz sajtópályázatot. Ennyi év után bevallja, hogy amikor megtudta, hogy nyert, az első dolog, amit megnézett, hogy az elismert férfi kollégák vajon pályáztak-e? Amikor látta, hogy igen, és neki sikerült őket is leköröznie, akkor kezdett el örülni. Szerinte a nőknek a mai napig háromszor annyit kell letenniük az asztalra, mint a férfiaknak, ahhoz, hogy elismerjék őket.

Embergyűjtemény

A Nők Lapja újságírója rettentően hálás azért a rengeteg olvasói levélért, emberi történetért, ami hozzá érkezik. Úgy véli, csak ezek alapján akár havonta meg tudna írni egy könyvet. Az emberek bizalmát nagyon megtisztelőnek érzi, és ugyanolyan fontos számára egy uralkodó életútjának a története, mint egy börtönbüntetését töltő elítélté.

A legfontosabbnak, véli, hogy empátiával, ítélkezés nélkül forduljunk egymás felé.

Ildi azt mondja magáról, neki nem is történet-, hanem embergyűjteménye van, amit nagyon megtisztelőnek és felemelőnek érez.

Természetesen a könyvek is szóba kerülnek, Ildikónak nagyon sokat jelent az orosz irodalom. Dosztojeszkij műveit időről időre újra szokta olvasni, és mindig talál bennük valamit, amire korábban még nem figyelt fel. A reformkor irodalma szintén nagy kedvence, a korszak írói közül Mikszáth Kálmánt említi példaképként. 

Legutóbbi kötete is szóba kerül, a Mondod-e még a szót, köszönöm?, amivel azt az üzenetet szeretné közvetíteni, hogy egy életünk van, igyekezzünk kihozni belőle a maximumot, hisz történjék bármi, a gyönyörűséges nap minden reggel fel fog kelni.  

A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg!

Szerkesztő: Juhász Anna, Ribánszky Ágota
Kiemelt kép: Canva