Szabó T. Anna József Attila‑díjas költő, író, műfordító, Kolozsváron született, 1987-ben települt át családjával Magyarországra. Az ELTE magyar–angol szakán tanult, PhD‑fokozatot is szerzett. Versei, novellái, esszéi női testtapasztalatról és vizualitásról szólnak, emellett fordít Sylvia Plath-tól kezdve Margaret Atwoodon át egészen Beatrix Potterig. Gyermekkönyvei is jelentősek, Dudorászó című kötete tavaly legjobb gyerekkönyv kategóriában a Nők lapja Irodalmi Díjat is elnyerte.
A beszélgetés rövid összefoglalója a videó alatt olvasható.
Az Iron Maiden és a romantika
A beszélgetés felvételét megelőző este Szabó T. Anna végigtombolta az Iron Maiden budapesti koncertjét a férjével (Dragomán György író – a szerk.), hisz az együttes erősen jelen volt az ő párkapcsolatukban. Gyuri már udvarlásuk alatt megmutatta neki a banda zenéjét, és a szövegeiket is lefordította. Innen a beszélgetés a romantikára és a szenvedélyre kanyarodik, mivel Szabó T. Anna romantikus költőnek tartja magát, és nem a szó rózsaszín értelmében, hanem azért, mert költészetében megjelenik a romantika végletessége: a nagyon nagy magasság és nagyon nagy mélység. Vendégünk alapállapota a vibrálás, úgy érzi, ha ez a vibrálás egyszer csak megszűnne, ő nem tudta többet írni.
Muszáj, hogy az éggel legyen összekötve az ember, és az önfeledtség az az állapot, amikor a legboldogabbak lehetünk.
Szabadság utáni vágy
Kamaszkorukban Szabó T. Annát és Dragomán Györgyöt nagyon erősen összekapcsolta a szabadságvágy: „nem lázadás volt ez – mondja vendégünk – hanem a normál szabadságvágy, hogy ne tegyék már a torkunkra a kezünket, hagyjanak élni, hisz mi most kezdtünk lélegezni.” További sorsfordító szavak, amelyekkel ezt a több mint három évtizede tartó párkapcsolatot jellemezni lehet: a kompromisszum, az indulat – hisz egy íróban nagyon sok indulat munkál –, és a saját tér. Arra mindig figyeltek, hogy adjanak teret egymásnak az íráshoz. Gyurinak ehhez fehér fal kellett, Annának viszont ablak, kilátás, felhők, fény, fa az ablak előtt.
Az embernek muszáj az irodalomra figyelnie
Szabó T. Anna és Dragomán György részéről tudatos döntés volt, hogy csak az irodalomnak szentelik az életüket. Annának tanári diplomája van, de nagyon hamar megkapták és meg is fogadták azt a jó tanácsot az életükben, hogy nem szolgálhatnak „két urat egyszerre”. A szabadúszó lét mára már nagyon testhezálló a számukra minden bizonytalanságával együtt, mivel a szabadság továbbra is nagyon nagy érték mindkettejüknek.
A költő szerint az irodalom egy vendégség, ahová beírod a te soraidat, mondataidat a többiek írásai mellé. Előtted is voltak írók, utánad is lesznek. Anna életében maghatározó a természet, a körülöttünk levő világ csodálatos, emellett a képzőművészet is, nem véletlenül választott egy festmény legutóbbi verseskötete, a Vigasz borítójára.
A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg
Szerkesztő: Juhász Anna, Ribánszky Ágota
Kiemelt kép: Canva
