Több fajta olvasó létezik. Van, aki letette a voksát egy műfaj mellett, és nem tágít. Van, aki csak azért olvas, hogy okuljon belőle, és van, aki szigorúan csak szórakozásból. És vannak a könyves mindenevők, akik hangulatuk alapján választanak könyvet. Mint például én.

Van az a szólás, hogy mutasd a könyvespolcod, megmondom, ki vagy… Az enyém alaposan feladná a leckét, mivel mindenféle rendszer és szervezőelv nélkül sorakoznak rajta skandináv krimik, klasszikus alkotások, hazai kortárs irodalom, tudománytörténeti könyvek, biográfiák. Sőt, még néhány önsegítő mű is megbújik itt-ott, bár ez utóbbiakat ritkán veszem kézbe, mert nem szívesen szembesülök azzal, mennyi mindent csinálok rosszul.

Minden egyes este olvasok, és vannak olyan esték, amikor nem vágyom semmi másra, mint vegytiszta, naiv, pazar eszképizmusra (csúnya anglicizmus, tudom, tudom). Vagyis menekülésre egy olyan világba, ahol minden és mindenki szép, mennyei illatok keringenek, garantált a happy end, és esetleg még nevetni is lehet olvasás közben. 

3 romantikus regény, ami többet nyújt a puszta szórakoztatásnál

Az alábbi három regénytől pont ezeket vártam, de ennél jóval többet kaptam. Könnyed olvasmánynak álcázzák magukat, de mindegyikben van valami olyan extra gondolat, plusz réteg, ami miatt ez ember nem feledi őket egyhamar.

Hét évnyi változás néhány nap alatt

Mi lenne, ha néhány nap leforgása alatt találkoznál valakinek a jelenlegi és hét évvel korábbi énjével is? Mennyire lenne mellbevágó a különbség a kettő között, mennyire szembetűnő lenne a változás, a pozitív és a negatív egyaránt? Ezzel a gondolatkísérlettel sok író eljátszott már, ennek ellenére megunhatatlan, hisz végtelen aspektusból megközelíthető.

Ashley Poston: Hét év távolság, Magnólia

Ashley Poston Hét év távolság (Magnólia 2024, fordította: Heinisch Mónika) című regénye az időutazás varázsát ötvözi a gyász feldolgozásával és az újrakezdés reményével. Na és persze a főzéssel! Nem tudom, van-e ilyen műfaj, de ez egy pompás időutazós gasztrorománc!

A főszereplő, Clementine West, egy könyvkiadó sajtósa, aki nagynénje, Analea halála után a munkába temetkezik, hogy elkerülje a fájdalmas emlékeket. Azonban amikor beköltözik Analea régi lakásába, váratlanul egy idegent talál ott – egy férfit, akinek a valósága egy hét évvel korábbi valóság. A lakás ugyanis egy időhurkot képez, ahol a múlt és a jelen összefonódik, lehetőséget adva Clementine-nak, hogy újraértékelje életét, karrierjét és érzéseit.

Clementine „Lemon” és az ifjú, feltörekvő, majd már befutott séf, Iwan karaktere szokatlanul hiteles, ábrázolásuk, háttereik felfestése rendelkezik azzal a részletgazdagsággal, amitől a szereplők hús-vér figuraként parádéznak előttünk, és mindez a mellékszereplőkre is igaz.

A könyvben a főzés, a ráérős reggelik és közösen kotyvasztott vacsorák is fontos szerepet kapnak, az ételek és ízek leírása szinte életre kelti az oldalakat. A regény nemcsak a romantikus történetek kedvelőinek ajánlott, hanem azoknak is, akik mélyebb olvasmányra vágynak.​ Miután becsuktuk, önkéntelenül is elmerengünk azon, vajon mit mondanánk egymásnak hét évvel korábbi énünkkel, és mérleget vonunk az elmúlt évek történéseiből.

Kapcsolódó: A tökéletes romantikus regény receptje – beszélgetés Carley Fortune bestselleríróval

„Mehetsz is vissza a padlásra!”

Holly Gramazio: Férjek, Athenaeum

Egyre ritkábban kerül a kezembe olyan könyv, ami megnevettet (legutóbb Benedek Ágota Akkor inkább már most megdöglök című könyve volt ilyen), a Férjek viszont kellemes meglepetés volt: nagyon sok olyan jelenet volt benne, amin hangosan felröhögtem, és olvasása óta szállóige lett nálunk a kisebb-nagyobb összezörrenések során az „akkor menj szépen vissza a padlásra” (nincs is padlásunk) utasítás.

Holly Gramazio Férjek (Athenaeum 2024, fordította: Szieberth Ádám) című regénye szellemes és továbbgondolásra ösztönző történet, amely a párkapcsolatok, a véletlen és a döntéseink kérdéseit vizsgálja mágikus, szürreális keretben. Itt is van időhurok, nem is akármilyen, ám itt sem ennek az anomáliának a felderítése a cél – sokkal inkább az, hogy önmagunkat, választásainkat és kapcsolataink dinamikáját lássuk kissé másmilyen megvilágításban.

A harmincas éveiben járó Lauren élete fenekestül felfordul, amikor egy este hazatérve egy idegen férfit talál a lakásában, aki azt állítja, hogy a férje. A meglepetések sora nem ér véget: örökölt lakása padlásáról újabb és újabb „férjek” érkeznek, mindegyikük más-más életet, berendezést, munkahelyet, szokásokat, egyszóval valóságot hozva magával.​

Lauren előbb-utóbb rájön arra, hogy a padlás csak olyan férjeket dobál be neki, akikkel valóban esélyes lett volna egy párkapcsolat, hisz életének bizonyos pontjain metszhették volna egymást az útjaik. Ha öt perccel később indul haza abból a buliból, ha nem kési le az első vonatot… Esetleg ha a távolabbi közértbe megy el vásárolni…

A regény humoros és szatirikus hangvétellel közelíti meg a modern párkapcsolatok dilemmáit, miközben Lauren különböző férjekkel és életekkel szembesül. Főhősünk eltökéli, hogy ha már adódott ez a pompás lehetőség, meg sem áll, amíg meg nem találja az igazit, a tökéleteset.

Persze hamar adja magát a kérdés, hogy vajon nem lenne-e elég a tökéletes helyett az egyszerű, nyugodt hétköznapi boldogság?

A Férjek friss és eredeti megközelítése, valamint a vicces és párkapcsolati botladozásaink felől nézve furcsán megnyugtató hangulata miatt kiemelkedik a romantikus irodalom palettáján. 

Régen minden jobb volt? Időutazás a könyvlapokon

Jennie Goutet: A kegyvesztett, KNW

Jennie Goutet A kegyvesztett (KNW 2024, fordította: Csepeli Veronika) című regénye a 19. századi Anglia társadalmi rétegeinek és szigorú etikettjének érzékletes ábrázolásával ragadja meg az olvasót. A történet tökéletesen hozza a történelmi romantikus regények kötelező elemeit és fordulatait, igazán bájos, élvezetes, kikapcsoló olvasmány. Aki kedveli a műfajt, annak kihagyhatatlan Goutet műve, ami egy sorozat legelső része, talán ezért is jellemző rá a kivételes részletgazdagság és a kor sajátosságainak pontos leírása.

Középpontjában Selena Lockhart áll, aki apja tragikus halála és családja anyagi összeomlása után kénytelen társalkodónőként dolgozni, hogy eltartsa édesanyját és húgait. Sorsa egy hóviharos éjszakán keresztezi Sir Lucius Clavering útját, akinek vadászházában menedéket talál. Lucius, a megrögzött agglegény, aki belefáradt a társadalmi elvárásokba és a házassági ajánlatokba, először gyanakvással tekint Selenára, ám a közös idő elteltével fokozatosan megváltozik a véleménye.​

Goutet regényét azért illesztettem bele ebbe az összeállításba, mert műfajához képest szokatlanul aprólékos és valósághű társadalmi látleletet ad a korról, amelyben játszódik. Az írónő leírásai révén az olvasó szinte maga előtt látja a korabeli Anglia vidéki kúriáit, a társasági eseményeket és a társadalmi hierarchia működését.

A karakterek kidolgozottsága és a történetvezetés emlékeztet Jane Austen műveire. A kegyvesztett ajánlott mindazoknak, akik szeretik a történelmi romantikus regényeket, és elmélyednének a 19. századi Anglia társadalmi viszonyaiban és érzelmi világában.

Kiemelt kép: Getty Images