pura-poesia-szekeres-adrien-juhasz-anna

„Számomra a játék volt az izgalmas” – a Pura Poesia vendége Szekeres Adrien

Szekeres Adrien életében a versek a kezdetektől fogva nagy szerepet játszottak – nem csoda hát, hogy saját dalai esetében nem szeretett volna kompromisszumot kötni: ragaszkodott a kiváló dalszövegekhez. Juhász Annával érzelmekről, önmagunk kereséséről és a művészet látható és láthatatlan hatásairól beszélgettek.

Szekeres Adrien énekesnő, dalszerző nevéhez megannyi elsöprő erejű, érzelmekkel teli zeneszám kapcsolódik, ami nem csoda, hisz – ahogy Juhász Anna fogalmaz róla az interjúban – ő az igazi „verses lány”. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán végzett, énekesi karrierje a Hot Jazz Banddel és a Unisex nevű formációval kezdődött. Első szólólemeze, a Futok a szívem után 2001-ben jelent meg. Hatalmas rajongótábora évről évre megtölti a legnagyobb koncerthelyszíneket is.

A beszélgetés rövid átirata a videó alatt olvasható.

Az igazi

Színjátszás, versmondás, szavalóversenyek – Szekeres Adrien felidézi az egri általános iskolai éveket, amikor már ráérzett a színpad, a játék varázsára. Utána a beszélgetés rákanyarodik a legendás szentesi gimnázium irodalmi-drámai tagozatára, ami közös metszéspontot jelent több Pura Poesia-vendég életében. „Azt éreztem, hogy ez lehet az igazi” – mondja az énekesnő, aki a televízióban, Vitray Tamás műsorában hallott először erről az iskoláról, és azonnal eldöntötte, hogy oda szeretne járni.

Felidézik az iskolai szavalóversenyeket is, Adrien pedig azt hangsúlyozza, hogy ezeken nemcsak a versmondásnak, hanem a versek hallgatásának is megvolt a varázsa. Mivel nem ő választott magának verset, több olyan verset is el kellett mondania, amelyek kevésbé álltak közel hozzá. Ma már látja, hogy érdemes volt ezekkel bíbelődni, kimozdulni kissé a komfortzónából. Ő alapvetően lírai alkat, nagyon fontosak számára az érzelmek, és a költészetben is elsősorban ezeket keresi.

Játssz még!

A gimnáziumi évekre a saját irány és saját stílus keresése volt a jellemző, nagyon széles skálán mozgott Adrien érdeklődése. Ehhez tökéletes légkört biztosított a szentesi iskola, mert ott nem ismerték azt a kifejezést, hogy valaki „furcsa”. Ez a lányai nevelésében hasznos tapasztalatnak bizonyult: „mondtam nekik is, hogy nyugi, ez így jó, legyen is mindenki furcsa, most ennek van itt az ideje…”

Idővel aztán rájött, hogy mi az, amivel a legjobban tud hatni: felfedezte, hogy ha elénekel egy nagyívű lírai dalt, az megérinti a közönséget.

Amikor a dalszövegek fontosságáról kérdezi Anna, Adrien elmeséli, hogy a pályája kezdetén nagy szívfájdalma volt, hogy a nagy szövegíró-generációról le kellett mondania, és a fiatalok között kellett megtalálnia azokat az embereket, akikkel rezonálnak egymásra. „Adamis Anna, Sztevanovity Dusán, Horváth Attila nagyon magasra tették a lécet.” Végül így találta meg Major Esztert és Szabó Ágnest, de ez nem volt könnyű és gyors folyamat.

Adrien számára igazán emblematikus dal a Játssz még!. Sokáig azt gondolta, hogy ezeket a dalokat az ő generációjának már már nem szabad elénekelni, mert nem az övék. De aztán jött egy olyan helyzet az életében, amikor úgy érezte, nem tudja más dallal kiénekelni a lelkében dúló érzelmeket, csak ezzel: „a mai napig nekem ez egy kiéneklős dal, ha nagyon csordultig vagyok, muszáj ezt énekelnem”.

A verses lány

Klasszikus vagy kortárs? – teszi fel a kérdést Anna. Adrien rengeteget olvasott Szentesen, ott kissé bele is fáradt a klasszikusokba, ma inkább kortárs művekhez nyúl. Az énekesnő egy Ady-kötetet, A Tűz csiholóját hozta magával, mert ez a könyv gimnázium óta végigkísérte az életét, mindig vele, mellette volt. A másik kötet, amit magával hozott, a gimnáziumi osztályfőnökétől kapott Szívzuhogás című szerelmes versgyűjtemény.

A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg.

Szerkesztő: Juhász Anna, Ribánszky Ágota

Elindult Nők Lapja Olvasósarok nevű kortárs könyvklubunk!ifjusagi-regenyek-kviz