“Sokkal erősebb vagyok, mint gondoltam volna” – Interjú Dobó Katával

Érzékeny, empatikus, az élet összefüggéseit kutató személyiség. A sikerek nem tették elbizakodottá, a kudarcok megerősítették. Mostanában új kapukat nyitogat a pályáján, a Kölcsönlakás című párkapcsolati vígjátékkal átállt a kamera túloldalára. Dobó Katával a benne és körülötte végbemenő változásokról, a filmrendezés kihívásáról, az adás öröméről beszélgettünk. Szentgyörgyi Rita interjúja.

RITA: „Mintha az előző életemben is rendező lettem volna” – mondtad a Kölcsönlakás kapcsán. A megérzéseidet követted, amikor elfogadtad a film producerének az ajánlatát?

KATA: Már régóta mocorgott bennem, hogy szeretnék egy minőségi vígjátékot készíteni. Minden olyan akadálymentesen zajlott, mintha a sokadik filmem lett volna. Színészként csak egy szegmensét látjuk a filmnek, megkapjuk a szöveget, átlényegülünk a szerepbe. A rendezés jóval komplexebb feladat. Ott áll körülötted több tucat ember, akik a te döntésedre várnak, a világosítóktól az operatőrön át a berendezőkig. Naponta legalább száz döntést kellett hozni annak ellenére, hogy fél évig készítettük elő a forgatást.

RITA: Milyen új tulajdonságokat fedeztél fel magadban rendezőként?

KATA: Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy szorongó alkat vagyok. Hirtelen megszűntek a szorongásaim, nagyon határozott, tudatos lettem. Megtapasztaltam, hogy sokkal erősebb vagyok, mint gondoltam volna. Képes vagyok vezető pozíciót is betöltetni, nem csak színésznek lenni, aki követi a rendező instrukcióit. Az intuíciót nyilván a színészetből hozom. A szereplőválogatáson is megkaptam a színészektől, hogy egészen más velem dolgozni. Nyilván azért, mert én is sok válogatáson vettem már részt, tudom, hogy ez a legrémesebb része a szakmának. Tisztelettel fogadtam, hogy a színészek „odaadják” nekem a legérzékenyebb állapotukat. A forgatáson is meghallgattam mindenkinek a nyűgét, bánatát, örömét. Tudtam, hogy meddig lehet elmenni a poénkodásban, hogy lazák legyenek, és mi az a pont, amikor azt kell mondani, hogy haladjunk a munkával, mert meg kell csinálnunk a napi penzumot.

RITA: Vélhetően attól is ment könnyebben az „átállás”, hogy évek óta nagy sikerrel játszod a Játékszínben a Kölcsönlakást, másrészt a darab egyik szerzője, Ray Cooney írta A miniszter félrelép című komédiát is, amivel annak idején berobbantál…

KATA: Valóban, szerencsét hozott nekem Ray Cooney, minden szempontból feltett a filmes térképre, elindította a pályámat. Teljesen el tudtam vonatkoztatni attól, hogy a színházban játszom a Kölcsönlakást. Már csak azért is, mert nagyon más lett a forgatókönyv, mint a darab. Az eredeti történet egy lakásban játszódik, a filmben viszont rengeteg külső helyszín van. És tíz évvel fiatalítottunk a szereplőkön is.

A teljes interjút a Nők Lapja Psziché 2019/1-es számában olvashatjátok el! 

Szöveg: Szentgyörgyi Rita

Fotó: Kölcsönlakás Produkció