Egy budai bevásárlóközpontban találkozunk. El sem tudom téveszteni, egyeztetésünkkor olyan részletes leírást kapok a bejáratott, interjúra alkalmas kávézóról. Farmerban, csinos pulóverben és napszemüvegben érkezik, hóna alatt gondosan összehajtott bevásárlótáska, ha végeztünk, van elintéznivaló. Koncz Zsuzsa lényéből a sportos outfitben is árad az elegancia: nem csak fiatalos; fiatal.
Hebegek a megilletődöttségtől, amikor tegeződést javasol a Liszt- és Kossuth-díjas érdemes művész, a francia becsületrend lovagja, de ő rendíthetetlenül könnyed, jókedvű, így rám is ragad némi lezserség.
Az a minimum, hogy izgalmas évünk volt. Te hogyan élted meg?
Izgalmak közepette élünk. Nap mint nap jön valami hajmeresztő történet: háborúk, nemzetközi útvonalak lezárása, egyezmények felrúgása, gazdasági nehézségek, migrációs viták. Aztán a tavaszi választás: a gyökeres változásról minden világlap vezető hírként számolt be.
Ilyenkor az ember igyekszik megőrizni az egyensúlyát, és igazán megélni azt, ami arra érdemes. Egyébként élvezem, hogy ebben az összezsugorodott internetes világban könnyen bejárható a föld, mert percenként jönnek a hírek a legtávolabbi helyekről is, és gondolhatod ugyan, hogy mi közünk hozzá, csak közben jó, ha tudjuk: nagyon is sok.
Azon egyszerű oknál fogva, hogy ha pár ezer kilométerrel „odébb” lezárnak egy szállítási útvonalat, másnap neked is drágább lesz a benzin. Nem kell mindenről tudni, de ha érdekelnek a kódok, amelyek szerint a világ működik, nem tudod megúszni, hogy tájékozódj.
Úgy persze könnyebb, ha az ember angolul, franciául, németül is hírekre kész, mint te. Ráadásul magyarból is kétfélét beszélsz. Tudsz „pestiül” és palócul is…
Hát azért a palóc ma már kissé kopott. Egy Heves megyei kis faluban születtem, Pélyen. Innen származik egyébként Törőcsik Mari is. Nagynéném később komoly munka árán szoktatott le a palóc akcentusról, aminek nyomait később Mari beszédében is fel-felismertem.
Nekem nehezemre esik falun elképzelni Koncz Zsuzsát, akinek verslemezei vannak, Gilbert Bécaud-n nőtt fel, és jogra járt. Mi maradt meg benned ezekből az évekből?
Ezen még nem gondolkoztam, de talán ezért természetes számomra az, hogy az élet ilyen is, meg olyan is.
Szerény körülmények között nőttem fel, mint sokan mások is akkoriban, de soha nem gondoltam se a szüleimre, se a körülményeimre szemrehányással, nem merengtem azon, hogy lehetett volna másképp.
Egy gyerek egyébként sem gondolkozik alternatívákban, számára a világ úgy jó, ahogy van. Azt hiszem, a gyerekkori tapasztalatok segítettek később megérteni és elfogadni, hogy az élet a nehéz pillanatokkal együtt teljes. Viszont az igazságtalanságot, a hazugságot soha nem bírtam.
Ezért is fájt annyira, amikor ’73-ban betiltották Jelbeszéd című albumodat? Az utóbbi években ismét ennek dalaiból összeállított műsorral lépsz fel, érezni, hogy ma is nagyon fontos számodra ez az egykor elkaszált lemez.

Koncz Zsuzsa a miskolci rockfesztivál színpadán, 1973-ban. A közönség szeretete már akkor is elkísérte, amikor a hatalom megpróbálta elhallgattatni a dalait. (Forrás: Fortepan / Urbán Tamás)
Inkább dühös és kicsit ijedt voltam, mert ilyesmivel akkor találkoztam először. Ideig-óráig akadályozták, hogy a dalok és a szövegek eljussanak a hallgatókhoz. Színpadon énekelhettem, aki akarta, kazettára másolta, mert nagyjából ötvenezer darab lemezt azért eladtak, mire a tiltást elrendelték.
Megfordult valaha a fejedben, hogy elmész Magyarországról?