Amikor először jártam Bennél egy dzsesszkoncerten – a Bem utcai házát „Ben utcának” hívja –, a kapuban vállfából és konzervdobozokból összeeszkábált szappanbuborék-fújó gép fogadott. Ben otthonához hozzátartoznak a meglepetések is. Barátaival a nappaliból kipakolják a bútorokat, helyet csinálnak a zenészeknek és a közönségnek, és mindenki hozzátesz a maga ötleteivel is a hangulatos estékhez.
Egyedül az egykerekűn
Ben sokáig el sem tudta képzelni, hogy egyszer vidéken fog lakni. Németországban született, német édesanyától és svájci édesapától, kétéves korában költözött a család Svájcba. Az akrobaták ügyessége vonzotta, az ugrások, az utazás, a sátor: minden, amit egy gyerek a cirkusz romantikájából meglát.
Amikor kapott egy egykerekű biciklit, a parkolóban egy kukába kapaszkodva kezdett gyakorolni. Hatévesen már tudta, hogy artista lesz. Ikertestvére zsonglőrködni kezdett, erre Ben is kedvet kapott hozzá; húga akrobatikázott, ő is követte. Ikertestvéréből végül bűvész lett. Ben Svájcban színházi iskolába járt, ahol egy magyar akrobatikatanár ajánlotta neki a budapesti artistaképzést.
Kapcsolódó: Befogadta őket a magyar divatvilág – Oleg Borisuk és Viktor Taranenko ukrán művészek
1999-ben érkezett Magyarországra. A formális oktatás helyett végül magánórákat vett, kézenállással és levegőszámokkal foglalkozott, többek között faltánccal és tissue-val. (Utóbbi a széles textilszalagokon bemutatott akrobatika.) Három-négy évet töltött cirkuszokban, de a hagyományos cirkuszi világban mindig egy kicsit kívülállónak érezte magát. Amíg tanult, elfogadta, hogy neki kell alkalmazkodnia, de később már szeretett volna mást csinálni.
Budapesten kortárs táncosok és színházi alkotók közé járt. Saját társulatot szervezett, és a cirkusz, a tánc, a színház határán dolgozott tovább. Előadásaikhoz gyakran különleges helyszíneket kerestek, sok vasszerkezetet használtak, amelyeket ő maga készített: hegesztett, színpadot épített.

A színes esernyőkkel feldíszített különleges jármű a kreativitás és az újrahasznosítás játékos találkozása. (Forrás: Molnár Csongor, Heidrich Roland)
A „vonulós biciklik” mestere
Ahogy teltek az évek, a sikerek mellett egyre több probléma jelentkezett: a pénzszerzés szinte lehetetlenné vált, a társulati tagok útjai szétváltak, és Ben teste is egyre többször jelezte, hogy a korábbi terhelés nem tartható.