A mai ember számára minél exkluzívabb egy utazás, annál értékesebb. Már nem elég „csak” eljutni Ausztráliába, azt bárki megteheti, akinek van rá pénze. Együtt kell úszni a cápákkal! De persze acélketrecben, nehogy valamelyiknek gusztusa támadjon ránk. A modern kaland egyik paradoxona éppen ez. Határt akarunk átlépni, de kontrollált körülmények között.
Meg akarjuk érinteni a vadont, de úgy, hogy azért ne legyen túlzottan vad, és este a szállodában hideg legyen a sör. Így lesz az érintetlen természetből úti cél, a vadon élő állatokból élménytermék, az ijedelemből programpont. Ürge-Vorsatz Diana klímakutató, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének, az IPCC-nek alelnöke szerint ez az ellentmondás feloldhatatlan.
– Nem lehet összeegyeztetni a mai emberek utazás iránti vágyát, azt, hogy egyre extrémebb helyekre akar eljutni, azzal, hogy mindez fenntartható legyen – mondja. – Nemcsak a globális turizmus ökológiai lábnyomáról van szó, hanem arról is, hogy tönkretesszük azokat a szép dolgokat, amelyeket látni szeretnénk. Az nem működik, hogy nyolcmilliárd ember mindent megnézzen.
Nyolcvanezren az Antarktiszon
A Covid-járvány után a nemzetközi turizmus rövid idő alatt újra a régi volt. Az ENSZ turisztikai szervezetének adatai szerint 2024-ben már ismét nagyjából annyian utaztak külföldre, mint a járvány előtt: világszerte mintegy 1,4 milliárd nemzetközi turistaérkezést regisztráltak. Ez azt is jelenti, hogy egyre több távoli, sérülékeny, nehezen regenerálódó hely kerül fel a globális turizmus térképére. Ami tegnap még „a világ vége” volt, ma már standard ajánlat, bakancslistás célpont.
A kalandturizmus legnagyobb ellentmondása, hogy sokszor éppen azt terheli meg, amiért útnak indulunk. Elutazunk a gleccserhez, mert félünk, hogy eltűnik. Megnézzük a korallzátonyt, mert talán már nem sokáig lesz olyan, amilyennek elképzeltük. Sarkvidéki hajóra szállunk, mert látni akarjuk a jégvilágot, amelyről közben tudjuk, hogy a klímaváltozás egyik leglátványosabb színtere.
A Nature Communications tudományos folyóirat 2024-es kutatási becslése szerint a turizmushoz kapcsolódhat a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 8,8 százaléka (5,2 gigatonna szén-dioxid-egyenérték). Vagyis az utazás nem pusztán magánügy és élmény, hanem immáron éghajlati tényező is.
Kapcsolódó: Vakáció a pokolban: egyre népszerűbbek a katasztrófa sújtotta helyszínek
Erre különösen erős példa az Antarktisz. Sokáig a hozzáférhetetlenség szimbóluma volt, ma pedig már az expedíciós turizmus egyik frekventált célpontja. Az Associated Press által idézett adatok szerint 2024-ben több mint nyolcvanezer turista lépett partra a kontinensen, további harminchatezren pedig hajóról nézték a jégvilágot. Alig több mint egy évszázada még ember sem járt a Déli-sarkon…
– Én is nagyon vágynék az Antarktiszra – mondja Ürge-Vorsatz Diana. – Biztos vagyok benne, hogy csodálatos hely. Csakhogy közben egy rendkívül törékeny ökoszisztémáról van szó. Már a mostani látogatottsága is extrém terhelést jelent, de ha oda elkezdenek tömegesen érkezni az óceánjáró luxushajók, annak beláthatatlan következményei lesznek. – A klímakutató ugyanakkor nem tagadja, hogy egy ilyen út akár szemléletformáló is lehet.
Elképzelhető, hogy azok közül, akik eljutnak oda, tízből legalább három ember valóban megérti, mit jelent az éghajlatváltozás.
Ha például kötelezővé tennék számukra, hogy az utazás előtt nézzenek végig többórányi, klímaváltozásról és a lehetséges cselekvési módokról szóló ismeretterjesztő anyagot, talán más szemmel érkeznének meg. Talán jobban felfognák, hogy ez a világ mennyire gyorsan olvad, sérül és tűnik el.
Mekkora nyom az elfogadható?
Ebből az alapgondolatból indul ki a fenntartható kalandturizmus új elképzelése is, amely nem azt állítja, hogy lehet bármiféle ökológiai lábnyom nélkül járni-kelni a világban, hanem azt kérdezi, hogy mekkora nyomot tartunk még elfogadhatónak. A koncepció lényege nagyon egyszerű: lassabb, tudatosabb, kisebb léptékű, a helyi közösségekre figyelő, részvételre és tanulásra épülő utazás. Nem ugyanazt akarja eladni zöldebb címkével, hanem magát a kaland fogalmát értelmezi át.
– Nagyon sok helyen lehet Európában is kalandot találni, a Tátrában, az Alpokban vagy az Adrián. Nem biztos, hogy mindig a legtávolabbi, legismertebb, legdivatosabb Instagram-hátteret biztosító helyekre kell utazni – mondja a klímakutató. – Ha izgalom kell, elmehet az ember például Erdélybe túrázni, medvék lakta vidékekre, ahol garantáltan lesz kalandérzete.
Ürge-Vorsatz Diana szerint ha valaki mégis messzire indul, akkor legalább arra igyekezzen figyelni, miként jut el oda. – Próbáljon meg nem repülővel menni. Menjen hajóval, de ne óceánjáró luxushajóval, hanem valami „normális” alternatívával, lassabban.
Tiszta hajózás
És a klímakutató által vágyott új szelek már el is kezdtek fújni. A Tres Hombres társaságot, ahogy azt a neve is mutatja, három holland jó barát alapította Delftben. 2007-ben rábukkantak egy siralmas állapotban lévő briggre (kétárbócos vitorlás hajó), amely közel volt ahhoz, hogy az enyészetté váljon. Két év alatt emberfeletti munkával rendbe hozták, és a hajó ma az Atlanti-óceánt járja, mint egy teherhajó és egy kalandpark ötvözete.
A briggel ugyanis valódi rakományt szállítanak akár kontinensek között is, és a hét hivatásos tengerész mellé kilenc matrózinast is magukkal visznek, akik kemény euróezreket fizetnek azért, hogy a fedélzetet moshassák és a kötélzeten csünghessenek. A lényeg, hogy megtapasztalhassák: az utat befolyásolhatja az időjárás, sok benne a munka, várakozás, alkalmazkodás.
A cég honlapján olvasható a következő: „Hosszú távú küldetésünk, hogy új formát adjunk az áruszállításnak, és minden egyes szállítmánnyal tegyünk valamit a bolygónkért. Globális mozgalmat építünk, hogy egyre szélesebb hálózatba kapcsoljuk össze mindazokat, akik hisznek a tiszta hajózás forradalmában.” És nem a levegőbe beszélnek.
A Tres Hombres ötvözi az áruszállítást a kalandparkkal
A Neoliner Origin már más lépték. Modern vitorlás teherhajó, amelyet azzal az ígérettel indítottak útnak, hogy egy hasonló méretű dízelteherhajóhoz képest jelentősen csökkenti a károsanyag-kibocsátást. A céget kilenc, a bolygó jövőjéért mindenre elszánt tengerész alapította, és 2015-re kész is volt egy vitorláshajó terve, amely „a csúcstechnológiát, a vitorláshajózás legszebb hagyományait és az ipari megbízhatóságot ötvözi”.
A Neoliner Origin ma már versenyképesen, de főként környezetbarát módon szállítja rakományát. A hajó 35 300 tonnát vagy 265 konténert, valamint maximum tizenkét utast képes szállítani. Ez utóbbi nem sok, de így lesz az utazás igazán exkluzív. Az út Saint-Nazaire-ből és Baltimore-ba tizenhárom, visszafelé pedig tizenöt napig tart, ha az időjárás nem szól közbe.
A legzöldebb választás
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!