Október van, hosszúak és egyre borzongatóbbak az esték, közeledik halloween, vele együtt pedig a horrorfilmek, rémtörténetek és ijesztő programok szezonja. Arról most ne nyissunk vitát, hogy kell-e nekünk ez a fajta felhajtás: itt van, és sokan alig várják, hogy kedvükre borzonghassanak. De mégis miért szeretnek annyian félni?
Csak éljük túl!
A félelem alapvetően arra jó, hogy segítsen felismerni a veszélyt, és felkészítsen bennünket a megfelelő reakcióra. Ha nagy a baj, akkor ugye futni, ütni, vágni kell, ezért amikor félünk, felgyorsul a szívverésünk, megfeszülnek az izmaink, a figyelmünk pedig a fenyegetésre irányul, még akkor is, ha nem tudjuk pontosan, mivel állunk szemben.
Kapcsolódó: 4 sorozat és 2 film a tökéletes halloweeni estéhez
Ha esetleg kiderül, hogy alaptalanok voltak a félelmeink, legalább elmondhatjuk, hogy résen voltunk. Evolúciós szempontból nagyon is helytálló a bevezetőben idézett mondás, hiszen a kardfogú tigris figyelmen kívül hagyása nagyobb bajt okozott őseinknek, mint a fölösleges riadalom.
A bizonytalan helyzetek is félelmet kelthetnek bennünk. Jellemzően inunkba száll a bátorságunk, ha sötét van, vagy más miatt tájékozódunk nehezebben. A horrorfilmek többek között ezt a bizonytalanságot használják ki. Sejtelmes hangok, rosszul megvilágított helyszínek és váratlanul felbukkanó alakok? Akkor is halálra rémülünk, ha tudjuk, hogy kitalált történetet nézünk.
Félni, de azért ne annyira
Filmnézés közben – legyen bármilyen élethű is, amit látunk – rendszerint megmarad az a tudatunk, hogy biztonságban vagyunk, és dönthetünk arról, meddig vegzáljuk magunkat. Megállíthatjuk a filmet, felkapcsolhatjuk a lámpát, vagy odahúzódhatunk a kezünk ügyébe kerülő szőrös mackóhoz. Ez a lehetőség segíthet abban, hogy megmaradjon a kontrollérzet.
A történet közben felgyülemlő feszültséget ráadásul időnként megkönnyebbülés követi: kiderül, mi okozta a zajt, megmenekül egy szereplő, vagy véget ér egy fenyegető jelenet. Aztán a közös filmnézésnek is megvan a maga vonzereje.
Megbeszélhetjük a látottakat, figyelhetjük egymás reakcióit, és megnyugtathatjuk egymást, ha valaki túlságosan beleéli magát a történetbe.
Az evolúciós pszichológiai elméletek szerint a rémisztő történetek arra is alkalmat adhatnak, hogy gondolatban veszélyes helyzetekkel találkozzunk, és elképzeljük, hogyan viselkednénk, ha ilyen helyzetbe kerülnénk. Annyit a magamfajta is leszűr belőlük, hogy ha zombi, múmia vagy a texasi láncfűrészes jön, nem érdemes szép szóval próbálkozni.
Félelmetes, mégis szórakoztató, mert tudjuk, hogy nem valós (Forrás: Getty Images)
Nem mindenki szereti
Nagyban függ a személyiségünktől és a korábbi élményeinktől, mennyire szeretjük az ilyesmit. Sokat számít például, hogy a mindennapokban is keressük-e az ingereket, vagy kíváncsiak vagyunk-e arra, milyen érzés egy ilyen helyzetet átélni. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nem szíveli a horrort, nem elég érdeklődő természetű, csak azt, hogy igényel bizonyosféle nyitottságot, hogy valaki úgy üljön be a moziba: kedvem támadt rettegni, lepjenek meg!
Az ijedség erőssége is számít. Mókás kedvű dán tudósok egy 2020-ban megjelent kutatásba egy szellemkastély száztíz látogatóját vonták be: mérték a pulzusukat, és megkérdezték őket, mennyire féltek, illetve mennyire élvezték az élményt. Az értékelhető adatok alapján a diszkrét, bizsergető félelemhez társult a legnagyobb élvezet, és egészen megszűnt a wellnessfaktor, amikor a kikapcsolódás túlságosan fenyegetővé vált. Az, hogy kinek mennyi az elég, nagyon egyéni…
Minden jó, ha a vége jó
Aztán ott van az is, hogy a félelem kicsit olyan, mint a hosszútávfutás. Közben rettenetes, na de a végén! Annyi endorfin a világon nincs, amennyi akkor szabadul fel, amikor végre elmúlik a veszély.
A borzongásnak kellemes utóhatása, hogy amikor elmúlik az ijedség, jóleső megkönnyebbülést érzünk, lassul a szívverésünk, és oldódik az izmaink feszültsége. Sőt, egy jó kis horrorélmény új életet is lehel belénk. Egy kutatásban egy rémisztő program előtt és után is elbeszélgettek a résztvevőkkel. Az esemény után mindenki hangulatjavulásról számolt be, de a dolog főleg azoknál volt jelentős, akik enerváltan, fáradtan vagy unottan kapcsolódtak be. A biztonságos, szabályozott keretek közt átélt izgalom eszerint hangulatjavítónak sem utolsó.
Mikor válik kellemetlenné a borzongás?
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!