Váradi Zoltán, a debreceni Nagyerdei Kultúrpark vezetője – Az élet egy nyitott Búvár zsebkönyv

Elefántos díszpárnák közé telepszünk le, hogy megtudjuk, miként lett az élővilág iránt élénken érdeklődő gyerekből az interaktív környezeti nevelés élharcosa, a magát mozgalommá kinövő Természettár alapítója, akinek tudományos szakköreihez és nyári táboraihoz tömött sorban állnak a gyerekek (és a szüleik).

A természetvédelmi mérnök, természetpedagógus és agrármérnöktanári végzettséggel rendelkező Váradi Zoltán ugyanis amellett, hogy ma a debreceni állatkertet, vidámparkot és a Sziget-kék tematikus játszóteret is üzemeltető Nagyerdei Kultúrpark vezetője, gyakorlatilag önálló intézmény, akinek sokoldalú ismeretterjesztő tevékenységét 2024-ben Magyar Ezüst Érdemkereszttel ismerték el. Az élete olyan színes, akár egy Lutra album.

– Világéletemben természetbúvárnak vallottam magam. Bár édesanyám építész, édesapám gépész, azaz nem születtem bele természettudományos hagyományba, a természet közelsége mindig jelen volt, a szüleim és a nagyszüleim­ pedig soha nem próbáltak más irányba terelni – inkább kíván­csian­ figyelték, mivé fejlődik az érdeklődésem.

Így lett akváriumom, papagájom, aranyhörcsögöm. És sokat jártunk a szabadba, de ezek nem egyszerű közös séták voltak, hanem megfigyelésekben, felfedezésekben gazdag alkalmak: bogarakat gyűjtöttem, növényeket szedtem. A családi emlékezet szerint villanyvasút vagy építőkocka helyett gyíktetemekkel játszottam.

Kapcsolódó: Hogyan lett a trópusok tankjából popkulturális ikon? – Kedvencünk, a kapibara

A kézzelfogható élményeken kívül a Búvár zsebkönyvek varázslatos képi világán felnövő Zoltán a helyi Balásházy János Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanult, ahol a négyéves képzés szakmai tárgyai akkora hatást gyakoroltak rá, hogy bizonyossá vált: mindenképp a természethez kapcsolódó útra lép tovább.

– Valakiből madarász, másból paleontológus, botanikus vagy rovarász lesz. Engem azonban minden érdekelt, mert számomra éppen az összefüggések a legfontosabbak: az, hogy a természetben minden kapcsolatban áll mindennel, és csak a teljes rendszert vizsgálva érthető meg igazán – vélekedik.

Az oktatás vonzotta, és ugyan végül nem a hagyományos tanári pályát választotta, a tudást átadó, szemléletformáló munka végigkíséri az életét.

A gyerekeket ki lehet és ki is kell mozdítani a képernyők elől

Csigaház és madártoll

– A gyerekek ösztönösen gyűjtögetnek: kavicsot, botot, csigaházat, madártollat visznek haza – meséli a kultúrpark vezetője. – Nálam a gyűjtőszenvedély nem múlt el az óvodáskor után sem, sőt, ez az anyag hosszú éveken át gyarapodott saját gyűjtéssel, cserékkel, vásárlásokkal, s míg más családoknál egyszer csak elhangzik, hogy már nem férnek el a „lomoktól”, nálam ez a folyamat nem állt le.

Ennek eredményeként nyílt meg 2014-ben a főként rovarokat és más ízeltlábúakat, tengeri állatokat, csigákat, kagylókat és fosszí­liákat bemutató Természettár, amely kezdettől fogva nemcsak természettudományos kiállítótér, hanem oktatási helyszín is.

A Természettár egyrészt azért hiánypótló, mert Debrecennek például nincs saját természettudományi gyűjteménye, másrészt olyan hely, ahol nem kötelező csendben maradni: lehet beszélgetni, kérdezni, rácsodálkozni és információt cserélni. Az ugyancsak erre a tematikára épülő

nyári táborok népszerűsége is abban áll, hogy a gyerekek megfoghatják, megszagolhatják, esetenként meg is kóstolhatják azt, amiről tanulnak.

Váradi Zoltán szívesen használ modelleket, például régi orvosi szemléltetőeszközöket, így lehet, hogy olykor közösen összeszerelnek egy komplett tápcsatornát, de sok az interaktív játék, a kézműveskedés, és filmezni is szoktak. A témák az őslénytantól a meteorológián, a botanikán és a vulkanológián át egészen az emberi szervezet működéséig terjednek.

Együtt nézzünk utána

– A digitális világ nem pótolja a közvetlen tapasztalatot. A gyerekeket ki lehet és ki is kell mozdítani a képernyők elől, hiszen az orgonát a szabadban lehet megszagolni, a mohát a fatörzsön lehet megsimítani, a madársóskáról pedig csak akkor derül ki, hogy savanyú, ha valaki megkóstolja – mondja a Természettár alapítója. – A technológia ugyanakkor jól használható a természet megismerésére: egy túrán a régi Búvár zsebkönyvek mellett ma már kiváló növény- és állathatározó alkalmazások is segíthetnek.

Ennek mentén adódik is a kérdés: szülőként hogyan tehetünk többet a gyerekek szélesebb körű természettudományos érdeklődése és ismeretszerzése, akár élményszerzése érdekében? A szakember azt javasolja, töltsünk velük minőségi időt a szabadban, és hagyjuk őket kérdezni.

A lényeg, hogy a felnőtt sose zárja le a gyerek kérdését azzal, hogy „nem tudom”, hiszen a sokadik ilyen válasz után fel fog hagyni az érdeklődéssel. Ha viszont együtt nézünk utána, a kiránduláson milyen növényt láttunk, kitágul előtte a világ.

Váradi Zoltán azt vallja,