Miután Panoráma rovatunk cikkéből megtudtam, hogy Japánban mindenféle eseményre és élethelyzetre lehet (szexmentesen) társat bérelni, körülnéztem a neten, és meglepve tapasztaltam, hogy hasonló szolgáltatás már szerte a világban létezik. Találtam professzionális ölelőket az Egyesült Királyságban és bérelhető barátokat az Egyesült Államoktól Magyarországig, a lehető legkülönbözőbb alkalmakra, például edzéshez, vallásgyakorláshoz, főzéshez, kézműveskedéshez vagy strandoláshoz.
Kapcsolódó: 3 fontos szó, amit ha gyakrabban mondanánk ki, boldogabbak lennénk
Elgondolkoztam, milyen hatalmas érték az idő és a figyelem: ha nincs senki, akitől megkaphatnánk, még fizetni is hajlandók vagyunk érte, és ez olyasmi, amit még a mesterséges intelligencia korában is csak egy másik, hús-vér ember tud nyújtani.
Szomorú, hogy az érzelmi hiány pótlására piaci alapon működő szolgáltatások jönnek létre?
Vagy éppen az emberi találékonyság fokmérője? Szánalmas lenne, ha valaki fizetett pótnagymamával jelenik meg a gyereke meccsén? Vagy éppenséggel attól még az a találkozás lehet nagyon is értékes? Nem tudom a válaszokat.
Ha nincs senki, akitől megkaphatnánk a figyelmet, még fizetni is hajlandók vagyunk érte
A cikkben is említett japán cégnek „hazaváró” csomagja is van: a kibérelt személy otthon vár bennünket, és amikor munka után fáradtan hazaérkezünk, családtagként üdvözöl minket. Erről eszembe jutott, hogy ilyesmit én is szoktam csinálni: hazatérő családtagjaim elé rendszerint kimegyek az előszobába.
Eddig ösztönösen gyakoroltam ezt a párkapcsolati szakirodalomban kilovaglásnak nevezett technikát, de most tudatosult bennem, hogy ezzel azt üzenem: „Örülök neked, vártalak.” Remélem, a szeretteim értik, érzik.
Ezentúl újult erővel folytatom a kilovaglást. Még ló sem kell hozzá.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!