Kétszer jártam Kuala Lumpurban, és mindkétszer úgy jöttem haza, hogy vissza akarok menni. Pedig ez a város nem udvarol finoman: megérkezünk, kinyílik a repülőtér ajtaja, a forró pára pedig úgy ölel magához, mint egy túlságosan lelkes rokon. Öt perc múlva a hajunknak önálló esése, mondhatni, saját akarata van, a sminkünk dél felé csúszik, mi pedig már pontosan értjük, miért vannak mindenütt jéghidegre légkondicionált épületek.
Talán ezért is született meg bennem rögtön a vágy, hogy egyszer regényt írjak erről a városról, vagy egy történetet, ami itt játszódik. Hiszen Kuala Lumpur eleve olyasmi, mint egy Fejős Éva-könyv: egzotikus, kissé kaotikus, tele van titkokkal, és mire az ember azt hiszi, kiismerte, már egészen máshol találja magát. Például Kuala Lumpurban, lehetőleg egy étteremben.
Egy nő, egy bőrönd és egy gyanúsan jó ajánlat
A Repjegy Kuala Lumpurba főhőse, Kinga harmincas HR-es, aki negyven perc alatt elveszíti az állását. Addig másokat épített le, most ő kap egy kartondobozt, ami azért különösen kegyetlen tárgy, mert elfér benne egy egész munkahelyi élet: bögre, váltócipő, egy megviselt szobanövény és a felismerés, hogy holnaptól senkit nem érdekel, mikor érünk be.
Kinga lakáshitellel, bizonytalan jövővel és egy van is-nincs is férfival indul neki az új életének. Ekkor jelentkezik Ádám, a régi gimnáziumi osztálytárs, akit tizenhat éve nem látott. Kuala Lumpurban él, és három hónapra hívja ki Kingát, hogy segítsen megnyitni egy maláj–magyar fúziós éttermet.
Lakás, repülőjegy, jó fizetés. Az efféle ajánlatokra egy józan nő természetesen azt mondja, hogy át kell gondolnia. Majd felhívja a legjobb barátnőjét, húsz percig sorolja, miért őrültség, és közben már fejben pakol.
Kinga mégsem egyszerűen egy új állás elől vagy egy új férfihoz repül. Menekülne is, maradna is. Ráadásul közvetlenül az indulása előtt egy budai luxusvillában eltűnik egy drága óra, és ő is a gyanúsítottak közé kerül. A történetnek ezt a pontját íróként nagyon élveztem. Kinga valamivel kevésbé.
Amikor végül felszáll a Kuala Lumpurba tartó gépre, azt hiszi, maga mögött hagyta a megalázó estét – csakhogy a budapesti történet vele utazik tovább, miközben ő mit sem sejtve próbál eligazodni egy új városban, egy új munkában és Ádám társaságában.
Mert természetesen Ádám is bonyolultabb, mint amilyennek ennyi év távlatából látszik. Mert, ugye, a férfiak valamiért ritkán egyszerűsödnek az idővel – legfeljebb jobb órát hordanak…
Kuala Lumpur: a város, amelynek minden sarkon más az arca
Kuala Lumpurban az a csodálatos, hogy egyszerre legalább három városban járunk. Az egyik felfelé épül: üveg, acél, tetőbárok, luxusszállodák és a 452 méter magas Petronas-ikertornyok, amelyek este úgy ragyognak, mintha valaki ékszert akasztott volna az égre. Az ember megpróbálja lefotózni magát előttük, aztán általában választ: vagy ő legyen rajta a képen, vagy a tornyok teteje. A kettő együtt csak annak sikerül, akinek nagyon türelmes útitársa és feltűnően hosszú karja van.
A másik Kuala Lumpur az utcaszinten él. Gőzölögnek a fazekak, sisteregnek a wokok, robogók cikáznak, és minden harmadik méteren valami olyan illat csábít el, amit öt perccel korábban még nem ismertünk. Itt teljesen elfogadható délelőtti programnak számít, hogy az ember a következő étkezését tervezi.
Kapcsolódó: Malajzia madártávlatból – Ahol az úszómedence (majdnem) emberi jog
Ez Kingának szakmailag is fontos, hiszen magyar éttermet készül nyitni egy olyan városban, ahol mindenki komolyan veszi az evést. Kuala Lumpurban a reggeli nasi lemak kókuszos rizzsel, samballal, tojással, földimogyoróval és apró hallal érkezik. Nem az a visszafogott kontinentális reggeli, amit Európában látunk. A roti canait tépni és mártogatni kell. A laksát lehetetlen elegánsan megenni, ezért a harmadik kanálnál az ember elengedi az eleganciát, és végre boldog lesz.
Fogalmam sincs, melyikkel kezdjem. Ezért az egyetlen észszerű döntés: mindegyikkel
Este a Jalan Aloron már csak egyetlen komoly kérdés marad: hogyan lehetne két órán belül hatszor vacsorázni? Nyársak sülnek, tészták készülnek, ismeretlen gyümölcsök várják, hogy bátor döntéseket hozzunk. Köztük a durián, amelyet sokan imádnak, több szállodába viszont tilos bevinni. Kevés gyümölcs mondhatja el magáról, hogy saját biztonsági szabályzata van, de a rettenetesen büdös durián ilyen.
A harmadik Kuala Lumpur közben csendesen megbújik a másik kettőben. Mecsetek, kínai templomok, hindu szentélyek, Kampung Baru régi maláj házai. Egyik pillanatban márványpadlón sétálunk egy luxusplázában, a következőben műanyag széken ülve kanalazunk valamit, aminek nem tudjuk kimondani a nevét, de azonnal kérünk belőle még egyet. A múlt és a jövő ugyanabban az utcában lakik, és láthatóan egyik sem akar elköltözni.
A pára, a lépcsők és más női kihívások
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!