Több kutatás is azt mutatja, hogy fokozatosan egyre kevesebbet beszélünk egymással. Míg 2005-ben 16 ezer szót mondtunk ki naponta, 2019-re ez a szám 12 700-ra csökkent, a 25 év alattiaknál pedig évente 451 szó volt a visszaesés.

Azóta eltelt hét év, és a home office, az online oktatás, illetve általában a technika fejlődése csak rontott a helyzeten.

A hagyományos, verbális kommunikáció hanyatlik. Egy ismerősöm panaszkodott, hogy a fiatal kollégái nem hajlandók telefonon intézni a vásárlói reklamációkat, mert szorongást vált ki belőlük az ismeretlenekkel való társalgás. Az óvónőként dolgozó sógornőm azt mesélte, hogy mostanra a kiscsoportosok jelentős része képtelen hallás után megérteni egy mesét, szükségük van a vizuális ingerekre, ezért folyamatosan báboznia, „varázsolnia” kell.

Csend helyett beszélgessünk!

Kislány zöld telefont tart az arca elé, kezén nagy, rózsaszín műanyag gyűrű

De ha az értéssel probléma van, akkor mi lesz a beszéddel? Sajnos már vannak jelek, és nem csak az iskolákban, munkahelyeken. Rengeteg pszichológus küzd azzal, hogy a terápiára érkezők képtelenek megfogalmazni a problémáikat, márpedig ha hiányoznak a szavak, akkor nincs meg a legfontosabb eszköz, ami segíthet megérteni és feldolgozni a saját helyzetüket.

Ha egy idegen nyelvet nem használunk, akkor a tudásunk fokozatosan megkopik. De vajon észrevesszük-e, amikor a saját anyanyelvünkkel történik ugyanez? Hétköznapi beszélgetős szituációk tűnnek el: önkiszolgáló kasszánál fizetünk, online veszünk színházjegyet, a csomagot automatába kérjük, a hivatalos ügyeket e-mailben intézzük.

A csend bekúszik az élet egyéb területeire is, hasítanak a csendes szállodák, csendes wellnessek, csendes vasúti kocsik. A fiaim diplomát szereztek úgy, hogy egyetlen szóbeli vizsgájuk sem volt; és a párkeresők hetekig csetelnek az első igazi randi előtt.

Csakhogy egy állásinterjún beszélni kell, és én úgy tapasztalom, hogy a párkapcsolatnak is jót tesz, ha a felek szívesen szólnak egymáshoz. Olyan zajos lett a világ, és annyi inger ömlik ránk, hogy a nyugalomra áhítozva éppen azt építjük le, amiből töltekezhetnénk. Mert holnap vagy egy hét múlva mire emlékszünk majd? Hát arra, hogy milyen jót röhögtünk, sírtunk, álmélkodtunk vagy épp vitatkoztunk együtt.

Ez is érdekelhet: 5 beszélgetős kártyajáték, ami közelebb hozza a családtagokat és a barátokat

Ajánlott videó

Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!