Régen azt gondoltam, valahogy meg kéne oldani, hogy csak éjszaka essen az eső. Nem szerettem, amikor a még kis gyerekeimet nem tudtam kivinni a játszótérre, esőben zajlott a fociedzés, vagy ha az elemekkel küzdve, elázva érkeztem meg a munkahelyemre.
Most már úgy gondolom, azt kéne megoldani, hogy valahogy essen az eső.
Nem csoda, hogy míg a lányom cigánykerekeket hányt a júliusi zivatarban, addig mi az apjával hálát rebegtünk az égből ömlő áldásért.

(Fotó: Getty Images)
Nemrég egy tavaszi napon a csatornahálózat javítása miatt több órára elzárták a vizet a lakásunkban. Bár jelezték előre, elfelejtettem, úgyhogy leszaladtam, és vettem hat liter ásványvizet. Kénytelenek voltunk ezt használni kézmosáshoz, iváshoz, de mivel hárman voltunk otthon, felmerült, hogy nem lesz elég. Számtalanszor próbáltuk kinyitni a csapot, és rettentő frusztráló volt, hogy nem jött belőle semmi, pedig csak néhány óráról volt szó.
A víz egyre nagyobb értékünk.
Ahogy az idei hírekben is olvashattuk, az aszály nemcsak a növénytermesztők, de az állattenyésztők megélhetését is veszélyezteti. A szolgáltatók azt kérik, rövidebb ideig mossuk az autónkat, ne locsoljuk feleslegesen a járdákat, hajnalban öntözzük a kertet.
Otthon vizet spórolhatunk, ha gyorsabban zuhanyzunk, kevesebb feldolgozott húskészítményt vásárolunk, csak tele mosó- vagy mosogatógépet indítunk el, és gyűjtjük, majd hasznosítjuk az esővizet. Nyilván, ha van esővíz. Ha viszont nincs eső, akkor az is fontos, hogy városlakóként bátran fogadjunk örökbe egy köztéri fát nyárra, és vigyünk neki palackban vizet, hogy ne száradjon ki.
Mert azt is a bőrünkön érezzük, hogy a növények mennyi árnyékot adnak, hány fokkal csökken a kánikulai hőmérséklet, amikor kertben, fák között vagyunk. Nem lemondások, hanem tudatos döntések kellenek, mert lassan tényleg minden csepp számít.
Ez is érdekelhet: El Niño 2026 – Újabb forró korszak jöhet, és ez Magyarországot sem kerüli el
Fotó: Getty Images