Mikor érezted először, hogy valami nem stimmel?
Keresztény, pontosabban katolikus családban nőttem fel, ministráltam, cserkészkedtem: szóval szépen, fokozatosan kerültem egyre közelebb az egyházhoz. Nagyon jó iránynak gondoltam. A papnevelő iskolában, a szemináriumban azonban már voltak olyan dolgok, amelyek ellen ösztönösen lázadtam.
Ott találkoztam először olyan gondolkodásmódokkal, amelyek később egyre jobban zavartak. Elsősorban azzal a fajta feudális engedelmességgel, amit gyakran elvártak tőlünk. És nemcsak az egyház várja ezt sokszor a híveitől, hanem néha a hívek is ezt várják el az egyháztól. A cserkészetben, ahonnan érkeztem, a tekintély nem a pozícióból fakad.
A szemináriumban te voltál az, aki mindig kérdezett?
Én voltam az izgága. Szegény elöljáróim – akiket egyébként a mai napig nagyon tisztelek, mert fantasztikus emberek – sokszor nem tudták, mit kezdjenek velem. Rengeteg dolgot szerveztem a szemináriumban. Kórust alapítottam, különböző programokat szerveztem, még főzőtanfolyamot is indítottam volna. Aztán persze azt megtiltották. Nagyjából azért, mert valaki úgy döntött, hogy nem lehet.
Azért az, hogy valaki időnként nem érzi jól magát egy rendszerben, még messze van attól, ahová te végül eljutottál. Voltak ennek fontos állomásai. Az egyik például, amikor elküldtek tanulni Rómába, miközben te már inkább káplánként kezdtél volna dolgozni.
Már maga a helyzet is furcsa volt számomra. Ha én lettem volna vezető, valószínűleg behívtam volna az illetőt, leültetem egy kávé mellé, és azt mondom neki: „Figyelj, van egy elképzelésünk. Szerintünk ebben a szervezetben neked fontos szereped lehetne. Mit gondolsz róla? Hogy érzed magad ebben? Beszéljük át.” Ehhez képest kaptam egy sms-t, hogy kezdjek el olaszul tanulni, mert szeptembertől Rómába megyek.
Emlékszem, ott álltam Esztergom főterén, néztem a telefonomat, és csak annyit tudtam mondani magamban: „Most akkor mi van?” Ez volt az első komoly törés. Nem véletlen, hogy Rómában jelentkeztek először azok a problémák, amelyek később egyre erősebben meghatározták az életemet. A pánikrohamok és az alkohol.
Ez is érdekelhet: Főként emiatt lépnek ki az egyházi szolgálatból a papok
Egyáltalán nem láttad akkor, hogy ez talán nem neked való?
Ezt nagyon nehéz meglátni, amikor az ember évek óta erre készül, és az egész életét erre teszi fel. Inkább az foglalkoztatott, hogy tudok-e úgy működni benne, hogy közben jól legyek. Kicsit olyan ez, mint egy rosszul működő párkapcsolat. Ott sem egyszerű meghúzni azt a határt, hogy mikor mondod ki: ennek vége.
Hodász András (Forrás: Falus Kriszta)
Mi történt Róma után?
2016-ban jöttem haza Magyarországra. Elkezdtem rendszeresen pszichológushoz járni, és akkor kezdtem el egy két és fél éves pszichodráma-folyamatot is. Az nagyon sokat segített. Talán az volt az első időszak, amikor tényleg úgy éreztem, hogy aktívan teszek magamért, és valóban elindult valamiféle gyógyulás. Igyekeztem minél többet tenni a saját mentális egészségemért – miközben időről időre vissza is csúsztam. Amikor például először plébániára kerültem, teljesen elveszettnek éreztem magam.
Olyan volt, mintha egyszer csak a kezedbe adnának egy vállalkozást. Itt van egy intézmény, alkalmazottak, számlák, költségvetés, feladatok – oldd meg. Rengeteg hasznos dolgot tanultunk a szemináriumban, de az ilyen gyakorlati kérdésekre kevés figyelem jutott. Az állapotom pedig mindig hullámzó volt. Nehéz utólag pontosan megmondani, hogy mitől lettem jobban vagy rosszabbul.
Sokan azt gondolják veled kapcsolatban, hogy a papi nőtlenség, a cölibátus okozhatta a legnagyobb problémádat.
És persze nem az okozta. Mint ahogy a szexuális orientációm sem magyaráz meg mindent, pedig sokan ezt is automatikusan összekapcsolják a cölibátussal. Csakhogy a cölibátus szempontjából tulajdonképpen mindegy, hogy valaki heteroszexuális vagy homoszexuális. Annak lényege éppen az, hogy nem élsz párkapcsolatban.
Ez is érdekelhet: Lehet-e hidat építeni az LMBTI közösség és a katolikus egyház között? – Laborczi Dóra könyvajánlója
Tehát nem ez volt a döntő ok.
Mindenkinek megvan a maga elmélete arról, mi történt velem:
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!