Olykor egy nyaralástól iszonyú sokat várunk. Nem csoda, egyszer van egy évben „hosszú elutazás”, amikor rákészülünk, útlevelet ellenőrzünk, listázunk, bevásárolunk.
Mindehhez jönnek a járulékos pluszmunkák elutazás előtt, melyeket természetesen senki nem vár el tőlünk, kizárólag magunknak bonyolítjuk az életet. Először is a szabadság előtti héten kétszer annyit dolgozunk, ne legyen a kollégáknak nehezebb. Valami belső szabályrendszer miatt az elutazás reggelén csillogóra sikáljuk a lakást.
Kapcsolódó: Ez az olcsó, csendes, tengerparti falu igazi földi paradicsom
Ne is kérdezzék, magam is így vagyok ezzel. Minden úti célból felkészülünk, mint az eminens diák, majd a családtagoknak kiselőadást tartunk, cselesen vissza-visszakérdezve, hogy valóban megjegyezték-e az anyagot. Lista alapján pakoljuk a bőröndöt, precízen kihúzogatva a tételeket.
Naná, hogy ezek után azt várjuk, hogy életünk legmaradandóbb nyaralása következzen, hiszen megérdemeljük. Aztán első nap elkeveredik a bőrönd. Nagy nehezen megérkezik, törötten. Másnap szakadni kezd az eső, ott, ahol az internet szerint évente háromszázötven napot süt a nap. Sebaj, a múzeumok nyitva vannak.
A sor vége kétutcányira, másfél óra múlva bejutunk, az áhított kép előtt olyan tömeg, hogy képtelenség áttörni rajta. A gyerek látványosan unatkozik, majd elveszik. Előkerül, ekkor már senki nem áll szóba senkivel.
Egyetlen vigaszunk lehet, hogy az ilyen nyaralásoknak meglepően jó az utóéletük.
Persze, amikor benne vagyunk, rettentő bosszantó, de nem a hibátlan napokból lesznek a családi legendák, hanem az együtt átélt káoszból. A mi sztorinkban van hatalmas felhőszakadás, becsapós kisvendéglő, tűzfalra néző hotelszoba, medúzatámadás, és egy kisebb földrengés is. Mai napig imádjuk mesélni.
Nagyon boldog Apák napját kívánunk minden apukának és nagypapának!
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!