Kedves Dorka! A tizenhárom éves unokámmal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Mindig jó étvágyú, mindenevő kislány volt, de ősszel, amikor egy másik iskolában gimnazista lett, szinte egyik hétről a másikra elkezdte otthagyni a zsírosabb ételeket, „light” dolgokat kér, sokat nézi magát a tükörben, háromszor is ruhát cserél. Aggaszt, hogy túlzottan figyeli magát és az étkezését, különösen azért, mert vékony testalkatú.
Sajnos az anyukájával is voltak gondok tinikorában az evés terén, most is sokszor fogyókúrázik. A lányom két éve vált el, egyedül neveli a kislányt és testvérét. A gyerekek menzán esznek – ha esznek, mert nem szeretik –, az anyukájuk gyakran nincs otthon vacsoraidőben, mert heti háromszor-négyszer délutános, akkor vajon eszik rendesen az unokám?! Nem is tudom, a lányom látja-e a gondot. Vagy ne féljek, hogy valami komolyabb kezdődik nála, esetleg anorexia?
Herner Dorka válaszol
Milyen szerencsés ez a kislány, hogy van valaki a családban, aki észreveszi, hogy történik vele valami, és segítséget is kér! Tizenhárom évesnek nem könnyű lenni, testünk hirtelen változni kezd, amivel gyakran megjelenik a fokozott testtudat és kontrolligény. Erre rájön a kortárs közeg változása, a beilleszkedés nehézsége, és hát a szülők válása sem volt annyira régen.
Ez is érdekelhet: Van kiút az anorexiából. Szakértőkkel beszélgettünk
Az anyuka leterheltsége, a közös esték, étkezések hiánya együtt mind erősíthetik a gyermekben azt az érzést, hogy valamiben kapaszkodót kell keresnie – és ez sokszor az evés feletti kontroll lesz. Az is nagyon lényeges, hogy volt már – és a fogyókúrázások miatt nem is biztos, hogy ez múlt időbe rakható – evészavar a családban.
Herner Dorka pszichológus (Fotó: Csibi Szilvia)
Az észlelt tünetek lehetnek akár egy ártalmatlanabb, életkori változás részei, de lehet egy korai jelzés is, ezért nagyon jó, hogy a nagyszülő időben észrevette, és nem is hagyja annyiban.
Bár az unoka
