Ébredj majomüvöltésre, kávézz kolibri mellett, és élj egy olyan országban, amely minden erejével a természet megóvását választotta. Ez a pura vida életérzés – így kezdődött az utazási ismertető bevezetője, amelyet a Costa Rica-i kaland előtt kaptam meg.
A hosszú repülőút alatt, az országról olvasgatva észrevettem, hogy a leírásokban előbb-utóbb minden értelemben visszakanyarodunk a „pura vida” kifejezéshez, amely 2023-ban került be a Spanyol Királyi Akadémia szótárába. A szókapcsolatot kifejezetten Costa Ricához kötik, ahol az elmúlt évtizedekben számtalan jelentéssel gazdagodott.
Szó szerinti fordítása tiszta élet vagy igazi élet, ám a helyiek sokkal tágabban használják. Jelentheti azt, hogy jó, kellemes, rendben van, de szolgálhat köszönésként vagy elköszönésként is. Néha azt fejezi ki: egyetértek, máskor pedig inkább egy vállrándítással kísért mindegy.
Kapcsolódó: Arribada: teknősök ősi szertartása Costa Ricán
A pura vida Costa Rica nemzeti karakterének és életfelfogásának szimbólumává vált. Ha a kifejezés egészséget és boldogságot sugall, az nem véletlen: kutatások szerint a Costa Rica-iak a világ egyik leghosszabb életű és legjobb közérzetű népe.
Ezért utazásunk első állomásán, a fővárosban, San Joséban azonnal figyelni kezdtem a helyiek arcát, vajon meglátom-e rajtuk ezt a megkülönböztetett életérzést. Figyeltem a gyarmati időket idéző épületek tövében, a kis boltban, és a sarki étkezdében is, ahol reggeli gyanánt cuppogós csülköt, sült csirkét és főzőbanánt falatoztunk.
Katonák helyett tanárok
San José vibráló metropolisz, amely a klasszikus építészet eleganciáját latin-amerikai hangulattal és modern városi nyüzsgéssel ötvözi. Legszebb épülete az 1897-ben átadott, a párizsi Palais Garnier-re hasonlító Nemzeti Színház. Mivel sokáig nem voltak utcanevek vagy házszámok, az emberek ma is úgy határozzák meg, hol van valami, hogy például „az idős fügefától háromszáz méterre délre, a zöld ház mellett”.
A kapucinusmajom nemcsak fehér arcáról, de rendkívüli intelligenciájáról is híres
Kíváncsi csoportunknak nem esett nehezére az alkalmazkodás, egyszerűen nagy sárga háznak hívtuk az egykor katonai erődítményként működő Nemzeti Múzeumot, amely különös történelmi jelentőséggel bír. 1948-ban ugyanis itt hirdették ki a hadsereg eltörlését. Innen datálódik az ország mottója, hogy több tanárra van szükség, mint katonára. Ez nem pusztán jól hangzó szlogen:
Costa Rica a GDP-je jelentős részét oktatásra fordítja – jelenleg körülbelül hét százalékát –, ami világviszonylatban is kiemelkedő.
Emellett itt tudnak a régióban a legtöbben írni-olvasni, arányuk csaknem kilencvennyolc százalék. A hadi kiadások eltörlésének másik nagy nyertese az egészségügyi rendszer, amely sikeresen kombinálta a szolidaritásalapú közegészségügyet a magánszektorral. Az ország egy kék zónával is büszkélkedhet: a Nicoya-félsziget lakói kiugróan hosszú ideig élnek a közösségi életmódnak és az egészséges táplálkozásnak köszönhetően.
Kapcsolódó: Természetben verhetetlen – Costa Ricában minden a legnagyobb rendben
Ebbe kicsit belekóstoltam magam is, mert talán nem túlzás, ha azt állítom: ilyen egészséges utazáson még nem voltam. A friss alapanyagoknak és a rengeteg gyümölcsnek köszönhetően mindennap teljesítettük az ideális étkezésre vonatkozó elvárásokat. Az egyik legnépszerűbb helyi étel a gallo pinto, ami nemcsak nemzeti reggelinek számít, hiszen tulajdonképpen bármikor fogyasztható.
A rizs, bab, hagyma és titkos szósz kombinációját a sodákban (helyi kisvendéglő) tálalják tojással, hússal és persze sült főzőbanánnal. Utóbbi hamar nagy kedvenccé vált: főtt vagy sült verziójánál csak a csipsz etette magát jobban. Hasonló lelkesedéssel ettük a változatos tengeri herkentyűket is, és minden elfogyasztott mahi-mahi (egy ízletes halfajta) után kicsit irigykedtünk, hogy bezzeg a helyieknek nem csak tengerük, óceánjuk is van.
A helyi konyha alapja a rengeteg zöldség és gyümölcs
Biológiai szuperhatalom
Costa Rica egyik legaktívabb és leglátványosabb tűzhányójánál, a Poás vulkánnál az ember teljesen maga mögött hagyja a városi énjét, hogy bepillantást nyerjen a Föld belső erőibe. Az aszfaltozott úton könnyedén megközelíthető a monumentális rétegvulkán fő krátere, mely közel másfél kilométer átmérőjű, és az alján található a Caliente-tó.
Ez a világ egyik legsavanyúbb természetes vize, és folyamatosan kénes gőzök, gázok törnek fel belőle.
A kilátó mellett felépített betonbunkereknél láthatók a korábbi gőzrobbanások nyomai, és bizony mindenki elgondolkodott azon, hogy ha a gázszenzorok hirtelen megszólalnának, vajon meddig tudnánk elfutni.
Az aggódás szó azonban nem található meg a helyiek szótárában. Csoportunk is így érezte, miután a bérelt kisbusz lerakott minket La Pavona folyami kikötőjében, hogy motorcsónak segítségével eljussunk a lajhárok és teknősök birodalmába, a Tortuguero Nemzeti Parkba.
A bőröndökkel a lábunk alatt rögtön a karibi esőerdő szívébe indultunk a régió egyetlen közlekedési útvonalán, amely olyan fontos a helyieknek, mint a nagykörúti villamos a budapestieknek. Miközben csónakunk a közép-amerikai Amazonasnak is hívott vidéken siklott, csodás ízelítőt kaptunk abból, hogy miért is tartják Costa Ricát a világ egyik legjelentősebb biológiai szuperhatalmának.
