Kedves Dorka! Lányom hosszú évek óta él Japánban, két unokám van. Eddig két nyári szünetet töltöttem velük kint, mivel még dolgozom, iskolában tanítok. A kislányunokám születésekor nem tudtam ott lenni, mert akkor voltam egy hónapos műtött – daganattal. Látom az unokáimat folyamatosan, beszélünk hetente a lányommal.
A konkrét kérdésem az lenne, hogy mikor hozhatnám el az ötéves fiúunokámat először hosszabb időre Magyarországra.
Egy nyárra gondolok. Két és fél évesen az anyukájával hosszabb időt töltöttek itthon, akkor nagyon megviselte, hogy nem volt itt a másik szülő. Beszélgettem már sokakkal, mit szólnak a tervemhez, egyértelműen senki sem tud állást foglalni. Nem szeretnék a gyermeknek fájdalmat okozni, nem szeretném, hogy a kis lelkében, idegrendszerében sérüljön. Egy szép, boldog nyarat akarok neki ajándékozni.
Herner Dorka tanácsai
Mennyire nehéz helyzet lehet ez! Mennyire hiányozhat egy térben tartózkodni, fizikai támogatást is nyújtani, mélyebben ismerni az unokákat. A levélből átjött az elköteleződés mindkét fél részéről – a heti kapcsolattartás, a rendszeres látogatás –, de távolból utat találni egymáshoz nem lehet könnyű.
Herner Dorka pszichológus
Ez is érdekelhet: Herner Dorka rovata: Merjem-e a szüleimre hagyni az unokájukat?
Ha személyesen beszélgetnénk, akkor sem véleményt mondanék, hanem kérdeznék: mit gondolnak az említett gyerekek szülei erről a kérdésről? Ők ismerik az unokákat, ők láthatják és érezhetik igazán, hogy mire érett és mire éretlen még az ötéves.
A leírtakból a „mindent vagy semmit” érződik, nem jelenik meg a fokozatosság.
Mit bír el egy kisgyerek?
Lehet-e vajon ezen a nyáron elindítani egy folyamatot, aminek pár év alatt lesz az eredménye egy teljes nyár a nagyszülőkkel? El lehet-e vajon kezdeni építeni a szorosabb unoka-nagyszülő kapcsolatot úgy, hogy a nagyszülők egyre többet, a szülők pedig fokozatosan egyre kevesebbet vannak jelen akár Japánban, akár Magyarországon, akár egy harmadik országban, ahova közösen megy a nagycsalád nyaralni? Nem a helyszínre tenném a hangsúlyt, mert a gyermek nem egy házban fogja magát otthon érezni, hanem a kapcsolatban.
Magával ragadta a figyelmem, hogy jelenleg még munkájában aktív a levélíró. Lehet, hogy a nekem föltett kérdés egy belső kérdést is mutat, melynek megválaszolása nem egy mondat, hanem egy folyamat, mely akár hosszú hónapokig is tarthat? A lelkünk akár már évekkel a nyugdíjazás előtt elkezdhet készülni a következő életszakaszra, keresgeti, hogy hogyan rakhatná le annak alapköveit.
A vázolt helyzetben egyszerre látszik az anyuka, a nagymama, a dolgozó nő és egy komoly betegség túlélője.
