Férfiruhát hordott, férfimunkát végzett – és a vád szerint férfiakat ölt. Pipás Pista évtizedek óta a magyar bűnügyi legendárium egyik legnyugtalanítóbb figurája: egyszerre balladai hős és kegyetlen bérgyilkos, túlélő és vádlott. Most, hogy Goldberg Emília róla szóló filmje a mozikba kerül, újra felmerül a kérdés: ki volt valójában ez a hírhedt antihős?

A tanyavilág rettegett figurája, aki férfiakat megszégyenítő módon dolgozott, és a szóbeszéd szerint erőszakos alakokat gyilkolt, hamar a magyar folklór és kriminalisztika legendás figurájává vált. És mint ilyen, a köré épült legendárium sok helyen kitalációkkal és féligazságokkal gazdagodott. Fődi Viktória története – akit Pipás Pistaként ismert meg az ország – újra és újra megihlette az alkotókat.

Bory Jenő szobrot faragott róla, számos könyv és tanulmány született személyéről, történetét zenés tanyawesternként vitték színpadra, készült róla dokumentumfilm, sőt képregényfesztivál figurájaként és egy folkmetált játszó zenekar dalában is felbukkant. Játékfilm azonban most először mesél róla.

Április 9-én kerül a mozikba Goldberg Emília alkotása, a Pipás, amelynek forgatókönyvét a rendező Móray Gáborral közösen jegyzi. A film figyelmeztet: igaz történeten alapul, de a legendákat is beépítik a sztoriba, illetve a fantázia eszközével is élnek.

Gyilkosságok a tanyavilágban

Az új, trianoni Magyarország határszélén különös bűnügyre derült fény 1932-ben. Egy családi perpatvar alkalmával a csendőrök olyan információk birtokába jutottak, amelyek miatt elkezdtek nyomozni egy tíz évvel korábbi, látszólagos öngyilkosság ügyében. Hamar kiderült, hogy a történet középpontjában álló Pipás Pista valójában nő, aki férfiruhában élt és dolgozott a tanyavilágban.

A körvonalazódó bizonyítékok szerint olyan férfiakat segített „eltávolítani”, akiktől saját családjuk akart megszabadulni ilyen-olyan okokból. Az elkövetés módja pedig sok mindent átírt arról, amit a kor embere gondolt az ügyben, hogy mégis mire lehet képes egy asszony. Esetében ugyanis sem méreg, sem fondorlat (a női gyilkosok tipikus módszerei) nem játszott szerepet, hanem csakis a nyers fizikai erő.

A Szeged környéki tanyavilág sötét titkot rejtett

Amikor a nyomor ölni kezd

A Horthy-korszakban járunk, a lakosság épp túl van a tiszazugi arzénes asszonyok botrányán. A világsajtót is megjárt eset során a külvilágtól jórészt elzárt Tiszazugban 1911 és 1929 között asszonyok egy csoportja a helyi bába által készített, arzénes méreggel ölt meg erőszakos vagy betegeskedő családtagokat. A The New York Times a kor legnagyobb mérgezéses bűnügyeként írt róla.

Ez is érdekelhet: Fekete Dália – így áll most Amerika egyik legbrutálisabb, 80 éves gyilkossági ügye

Viszont akárcsak a tiszazugi arzénes asszonyok történetében, úgy Pipás Pistáéban sem egyetlen indulat húzódott meg, hanem benne sűrűsödött egy egész korszak nyomorúsága. A szegény falusi családokban az idős, beteg, munkaképtelen hozzátartozók ellátása gyakran meghaladta a lehetőségeket. A túlélés könyörtelen logikája olykor oda vezetett, hogy az asszonyok „rendezték” a megoldhatatlannak tűnő helyzeteket.

A jelenség ismert volt a kortársak között – a kényszerűség, a nyomor és a kegyetlenség összefonódása gyakran köszön vissza szépirodalmi művekben is. Gondoljunk csak Sántha Ferenc Sokan voltunk című novellájára vagy Móricz Zsigmond riportjaira (Tiszazugi méregkeverők), novelláira (Barbárok, Tragédia), kisregényére (Árvácska). Tudták, hogy a gyilkosságok nem pusztán bűnként, hanem egy széteső világ torz válaszaként jelentkeznek.

Fődi Viktória, vagyis Pipás Pista Átokházán született

Ebben a világban a szegénység nemcsak anyagi állapot, hanem erkölcsi erózió is, ez pedig apránként elmos minden határt. Klebelsberg Kunó a Pesti Naplóban megjelent Tisza-zug című cikkében még tovább konkretizálta az okokat: ő a világháború traumáját okolta a jelenségért.

Szerinte a frontról rokkantan, betegen hazatérő férfiak a gazdasági összeomlás közepette teherként nehezedtek az éveken át egyedül helytálló asszonyokra, akik végül ehhez a kényszermegoldáshoz folyamodtak.

Fődi Viktória ebbe a nincstelenségbe, a szegedi tanyavilág peremén, Átokházán született valószínűleg 1882 februárjában. Írni-olvasni soha nem tanult meg, alkoholista apja gyakran verte a családot. Gyakorlatilag gyerek volt, amikor pásztornak adták (egyes források szerint apja egyszerűen eladta őt), ekkor szokott rá a pipára is.

A gazda, akihez került, állítólag rendszeresen bántalmazta, megerőszakolta, és olyan források is vannak, amelyek szerint teherbe ejtette a gyereklányt. A botrányt egy gyors házassággal próbálták elsimítani: a tizenhét év körüli Viktóriát hozzáadták a nála harminc évvel idősebb, erőszakos Rieger Pálhoz.

És megszületett Pipás Pista

A házasság természetesen nem hozott menedéket. Rieger mellett a lány újabb veréseket és megaláztatásokat élt át, állítólagos öt gyermekéből pedig csak egy maradt életben. A legenda szerint megözvegyült, bár valószínűbb, hogy végül elvált a férfitól.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó