Ritkán hallunk olyat, hogy valakinek a vérében van a meteorológia, Lászlónak azonban igen. Vidéken nőtt fel, a Fejér vármegyei Baracskán, és a természetközeli gyerekkor alapjaiban határozta meg, ki lett belőle. Imádta Fekete István, majd David Attenborough könyveit, és iskola után mindennap a patakpart felé vette az irányt barátaival.
– Mindig is a természet megtapasztalása érdekelt – meséli. – Vihar előtt felmásztam a nyárfára, onnan néztem, ahogy közeledik, és ahogyan fejlődnek a felhők. Ez a véremben van, nem tudok ellene mit tenni.
Ezért nem volt számára kérdés, hogy meteorológus lesz. Eleinte furcsállta a környezete, különcnek tartották. A családjában egyedül a nagyapjának volt különleges szakmája, ő tengerészként dolgozott, aztán megérkezett Laci ezzel az eltántoríthatatlan szenvedéllyel. Olyan összefüggéseket látott, amikről akkor még semmit sem tanult. Akkoriban nem volt internet: tudása a megfigyelésen és az ismétléseken alapult.
– A mintázatokból következtetéseket vontam le, mint most a mesterséges intelligencia – mondja nevetve. – Tizenkét éves koromban már papírra jegyeztem a csapadék mennyiségét, de már korábban is készítettem jegyzeteket az időjárásról.
Szemléletváltás Hollandiában
A meghatározó természettudományos beállítottság mellett Lászlóban munkál egy nagyon erős humán oldal is: meg is tudja fogalmazni, mi történik az időjárást és a klímaváltozást illetően.
– Ez nehéz küzdelem volt az egyetemen – emlékszik vissza –, hiszen ott a matematikára és a fizikára kellett fókuszálni, hogy diplomát kaphassunk a végén. Számomra kézenfekvő volt, hogy az egyetem után az Országos Meteorológiai Szolgálatnál helyezkedjek el, 2002-től ott dolgoztam.
Előtte azonban tettem egy kitérőt Hollandiába, ahová Erasmus-ösztöndíjjal mehettem ki. Sok mindenben szemléletformáló volt számomra: tisztelik a természetet, nem próbálják az egészet miszlikbe aprítani. És bár kis ország, mégis a világ harmadik legnagyobb mezőgazdasági exportőre. Én is egy mezőgazdasági egyetemen voltam ösztöndíjas, ahol működött meteorológiai tanszék is. Míg itthon az elméleti tudás volt fontos, Hollandiában épp fordítva: mérésekkel kezdtünk, és csak utána tértünk rá arra, hogy ezek mögött milyen fizikai egyenletek vannak.
Ez is érdekelhet: Nem létezik többé ideális időszak az utazásra? A klímaváltozás átírja a terveinket
Az Országos Meteorológiai Szolgálatnál László energetikai, majd média-előrejelzésekkel is foglalkozott, és meteorológiai termékeket árusított cégeknek. Kiváló kereskedőnek bizonyult, hiszen el is tudta magyarázni, mit ad el. Bár nem szerepelt a feladatai között, dolgozott azon is, hogyan lehetne a rendszereket jobbá tenni. Kórosan ügyel az adatok helyességére, de idén januárban élete legnagyobb ellenőrzési hibáját követte el.
– A modellek egyértelműen olyan időjárási anomáliát mutattak az egész északi félgömbön, amely szörnyűséges téli időjárási viszonyokról árulkodott – meséli. – Ez azonban végül csak részben valósult meg. Magyarországon letudtuk egy egyhetes masszív hideggel, de Oroszország és Skandinávia valóban befagyott hatvan napra. Nem egy, nem kettő, hanem három napon keresztül folyamatosan ezt adták a modellek, én pedig közben állandóan vizsgáltam ennek a fizikai hátterét, és két és fél nap után elkezdtem kommunikálni, hogy ebből nagy probléma lesz.
Mindennek olyan nemzetgazdasági hatásai lettek volna az egész világon, amitől álmatlan éjszakáim voltak.
Aztán feloldódott a helyzet, most mégsem jött el a jelenlegi világunk vége, ahogyan én hívom a jelenséget. Ezen azt értem, hogy amiről most beszéltem, az a komplett nyugati széláramlás végét jelentette volna, ami teljesen új mezőgazdasági és társadalmi állapotot hozott volna.
Olyan mínuszokkal kellett volna szembenéznünk, hogy teljesen kifogytunk volna az energiahordozókból. Nem hiszek a „mind meghalunk” típusú világvégében, azonban ha az előrejelzés, amit a műszerek három napon át mutattak, bekövetkezett volna, az a jelenleg ismert, kényelmes világunk végét hozta volna el. És bár ez nem valósult meg, más szélsőségek viszont bekövetkeztek: Spanyolországban például januárban három hét alatt lehullott az egész éves csapadékmennyiség.
(Fotó: Getty Images)
Felesége is szakmabeli
Az éghajlatváltozással kapcsolatban Lászlót mindig is hajtotta a kíváncsiság.
– Nem elégszem meg azzal, hogy mindennek a szén-dioxid-kibocsátás az oka, ez sokkal összetettebb dolog, amelyben fontos tényező a visszacsatolás – magyarázza. – Azzal sem érem be, hogy szélsőségekről beszélünk az időjárással kapcsolatban. Szeretném megnevezni a szélsőségeket, és nem ismeretlen tettes ellen nyomozni. Úgy is mondhatnám, beálltam az éghajlat és az időjárás közötti kapcsolattartónak.
A klímaváltozás tekintetében már rég nem az a kérdés, ki a felelős érte, most már ott kell tartanunk, hogyan tudunk hozzá alkalmazkodni.
