Azt mondja, a jó dolgokra szeret inkább emlékezni, azokra az önfeledt, boldog időszakokra, amikor az iskolából hazaérve ledobta a táskáját, szaladt a játszótérre, és ott maradt egészen estig, focizott vagy kosarazott a barátaival. Édesapja tanulni jött Zimbabwéból Magyarországra, de az egyetemet végül nem végezte el.
Egy ideig volt stabil állása, amikor azonban alkoholproblémái lettek, elhanyagolta a munkáját. Dennis egy alkalommal rajtakapta őt, amint megcsalja az édesanyját, és ezt a válás hosszú, embert próbáló időszaka követte.
– Nem volt olyan szörnyű, vagyis az volt, de akkor még fel sem fogtam igazán, hogy mi történt – magyarázza. – Mindig volt ételünk, volt hová lefeküdnünk. Iskolába szerettem járni, sportból kiemelkedő voltam, de amikor egyre rosszabb lett otthon a helyzet, az a magatartásomra is kihatott, és hetedikes koromban lecsúsztam. Nem jártam be az órákra, visszabeszéltem a tanároknak. Sokat lógtam a barátaimnál, de anyukám mindig ott volt nekem, sokáig csak ő volt a fix pont az életemben.
Albérlet, anyaotthon, remény
Tizenhárom éves korában kirúgták, és egy másik iskolába irányították, ahová hozzá hasonló problémás gyerekek jártak, majd nyolcadik után szakmunkásképzőbe ment, mert ahhoz volt meg a szükséges pontszáma.
Ez is érdekelhet: Jaj, Emília! Goldberg Emília és a nagyihumor megdicsőülése
– Volt annak az iskolának valami szépsége, ahogy megpróbálták felzárkóztatni az érzelmileg elhanyagolt gyerekeket. Karosszérialakatosnak tanultam, és egy rövid ideig dolgoztam is a szakmában, majd közös megegyezéssel kirúgtak. Albérletről albérletre költöztünk, pár hónapot éltünk anyaotthonban is. Ahogy betöltöttem a tizenhetet, onnan ki kellett költöznünk, és kollégiumba mentem.
Musimbe Dennis humorista – a gondok ellenére vidám kissrác volt
Akkor már dolgoztam, így nem volt gond – mondja, és közben megrántja a vállát, mintha ez az egész nem lenne nagy dolog. – Nem annyira vidám sztori ez, de sosem sajnáltattam magam miatta. Utólag visszanézve a nehézségek tettek kitartóvá. Persze tudom, hogy ennek az időszaknak megvan bennem a lenyomata, többször felmerült, hogy az utcára kerülünk, de az, hogy már ilyen fiatalon dolgoznom kellett, meg is edzett.
Ez is érdekelhet: Egy csésze kávé Sas Józsefnél – a Nők Lapja cikkje 1982-ből
Jó, hogy mindezt meg tudom beszélni a pszichológussal, és egyre jobban sikerül megértenem, mi miért történt, és hogyan tudok ezekkel a múltbéli dolgokkal nemcsak együtt élni, de az előnyömre fordítani.
A változás első lépcsője az volt, amikor felvették telemarketingesnek az építőipari névjegyzékhez, és kiderült, hogy megvannak benne a szükséges készségek. Nagyon jól keresett, ráadásul élvezte a munkát! A titok abban rejlett, hogy érdekelték az emberek, szeretett velük beszélgetni, és tudott hozzájuk kapcsolódni.
Később egy ipari vécépapírokat értékesítő céghez került, ahol a jó beszélőkéjének köszönhetően egy hónapon belül megduplázta a korábbi forgalmat. Értékesített, szállította a vécépapírokat, és közben próbálkozott saját üzlettel is: nyitott egy százforintos boltot.
