A kávézó előtt áll, egy pultnak támaszkodva cigarettázik. Kabátja nyitva, nyakában hanyagul átvetett sál, „Földvár felé félúton” megőszült tincsei a szemébe hullanak – hihetetlen, de még ma is „Tini”.
Tini, szólíthatlak így?
Persze. Ez a megszólítás ma már nem a koromat jelöli, megtisztelő becenévvé vált, az egész szakma így szólít.
Ki ragasztotta rád?
Ha jól emlékszem, Boldizsár Miklós drámaíró, aki a hatvanas években az Illés zenekar baráti köréhez tartozott. Akkoriban megjelent itthon egy tudósítás arról, hogy a brit tengerparton „Coca-Cola-mámorban úszó, züllött tinédzserek tomboltak”, s miután a zenekar legfiatalabb tagjaként én is még elég rakoncátlan gyerek voltam, Boldizsár lehordott:
„Te is pont olyan vagy, mint ezek a félőrült tinédzserek!” Ettől kezdve a zenekarban félőrült tinédzsernek hívtak, aztán a félőrült jelző lekopott, és a tinédzserből megmaradt a „Tini”. De voltam én már Sanya is, Bródy Sándor író után.
Akartam is kérdezni: a felmenőid között van?
Próbáltam utánanézni, de kiderült, hogy csak oldalági rokonok lehetünk. Én Bródy Samu szerkesztő-újságíró, későbbi nyomdaigazgató dédunokája vagyok. A testvére, Bródy Zsigmond építtette azt a házat a Bajcsy-Zsilinszky úton, amelyben még én is születtem, és amelynek aljában 1873-ban megnyitotta Hungária Könyvkiadó és Nyomda nevű vállalkozását. Még nagyapám is azt igazgatta.
Ez is érdekelhet: Bródy János életének öt mérföldkövéről mesélt
Zsigmond később bárói címet kapott, éppen mostanában érkezett egy kedves meghívás Szlovákiából, Béla helységből, ahol annak az iskolának a jubileumát ünnepelték, amit még ő alapított. Szóval kiderült, hogy lenne mire büszkének lennem, ami a felmenőimet illeti, de engem apám arra nevelt, hogy az embert nem a származása minősíti, hanem az, amit maga tesz le az asztalra.
Hát te bőven letettél. Április 5-én töltöd be a nyolcvanadik életévedet. Szívből gratulálok! Hogy éled meg?
Úgy érzem, korszakhatárhoz értem. És nem csak én, az egész generációm. Mi már soha nem fogjuk megérteni a digitális bennszülöttek világát. Még itt-ott be tudok kapcsolódni, de már nem ismerem ki magam. A mi világunk lassan homályba süllyed, és a történetünket konteókba zárják az utóítéletek. Kevesen vagyunk már, akik még jól emlékszünk arra, hogy nekünk ígérték a szebb jövőt.
Divatjamúlt dalokban keressük a magunk igazságát, és csak reméljük, hogy a gyerekeinknek jobb sorsa lesz.
Neked későn születtek a gyerekeid. Három az első házasságodból, egy a másodikból. Szót tudsz velük érteni?
Nézd, meghallgatnak, amikor hirdetem az igét, de aztán látom, hogy rám legyintenek. Ugyan, te már nyugger vagy! A lányaimat annak idején még próbáltam erre-arra terelgetni, de már nincs szükségük rá. A kisebbik fiam pedig most huszonkét éves, egy holland egyetemre jár, és a szoftverek felhasználói élménye kapcsán tágítja a horizontját, amiből én már alig értek valamit. De nem szeretnék róluk többet beszélni, már felnőttek, a saját életüket élik.
Az ember ennyi idősen számba veszi a „filléres emlékeit”.
Én minden reggel számba veszem, mert hajnalonként lejátssza a Petőfi Rádió. Nekem ez egy fontos dal, sokáig ezzel kezdtem az önálló fellépéseimet, és mindig előrebocsátottam, hogy sajnos nincs hangom, már a kezdetektől fogva be vagyok rekedve.
Ez is érdekelhet: A magyar Lennon-McCartney szerettünk volna lenni! – Közeli Szörényi Leventével és Bródy Jánossal
Emlékszem,1980-ban egy általam fordított dalt vettünk fel éppen Halász Jutkával a rádióban, amikor Fáy András, a zenei főnök biztatott, írjak sanzonokat, mert szerinte van hozzá tehetségem, ráadásul azokhoz személyes hang kell, nem feltétlenül kiművelt orgánum. A Filléres emlékeim első felvételén még ő kísér zongorán. Ha kihagynám a koncertjeimen, biztos sokan csalódottak lennének.
Én az aranylemezekre, az első gitárra, a rajongók leveleire gondoltam…
Nem gyűjtök relikviákat, pontosabban annyit költözködtem, hogy elkallódtak. Azt a gitárt például, amivel az Illés zenekarban játszottam, 1973-ban, a zenekar feloszlásakor eladtam. Rendkívül zűrös esztendő volt, engem bepereltek államellenes izgatásért, Levente (Szörényi Levente – a szerk.) meg ezalatt a saját projektjein dolgozott, míg végül Illés Lajosnál elszakadt a cérna, és feloszlatott bennünket.
Ez is érdekelhet: Felismered a legendás magyar zenekarokat kvíz?
Aztán ’74-ben már a Fonográfban pengettem a pedálos steel gitár húrjait. Nemrég egy vidéki fellépésemen egy srác odahozta azt a régi, eladott gitárt, igazoljam, hogy az enyém volt, mert semmi pénzért nem válna meg tőle. Megható történet.
Születésnapod alkalmából új lemezed jelent meg. A címe: Az első 80 év. Meglehetősen optimistán cseng.
A menedzserem, Mentler Krisztina ötlete volt, hogy ez az amúgy 1981-ben keletkezett dal legyen a címadó. Akkor a 20. század első nyolcvan évére utalt, most meg az én koromra. A refrén utolsó akkordjai pedig John Lennon Imagine című dalát idézik. Az első nyolcvan év végén vált merénylet áldozatává, és mi nagyon szomorúak voltunk.
Koncz Zsuzsa és Bródy János 1981-ben (Fotó: Fortepan / Urbán Tamás)
A dalt Koncz Zsuzsa is elénekelte. Mint a jin és a jang, a két őselem, úgy vagytok egymással.
Tetszik a hasonlat, én is úgy gondolom, hogy a női és a férfiminőség együtt képez egy egészet. Mi Zsuzsival valóban nagyon egymásra találtunk. Óriási szerencsém van, hogy tizenhét évesen Balatongyörökön megismerkedtünk. Őt akkor már ismerte az ország, és a mólón körülállták a fiatalok, hogy énekeljen nekik.
Ezt olvastad már? Koncz Zsuzsa interjú 2025 októberéből
Kíséret nélkül nem tud, szabadkozott, erre a nagyobb fiúk kilökdöstek elé engem a gitárommal. Utána beajánlott az Illés zenekarba. 1963-at írtunk, és ez pont hatvanhárom évvel ezelőtt történt – ha vevő vagy a számmisztikára.
