Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó – recsegtetem-ropogtatom az r-eket, merthogy épp sárgarépa-vajretek-földimogyoró salátát készítek, üdítően ropogós saláta, nincs ennél jobb zord vitaminhiányos időkben. (Persze csak másodiknak, egy jó, lelket átforrósító hagymaleves után, de az egy másik történet.)
Nem kell hozzá sok minden, csak három-négy szép vajretek a zöldjével együtt, két répa meg egy marék földimogyoró. Először is levágom és jeges vízbe teszem a retek zöldjét, ha már picit fonnyadna, akkor ettől majd szépen erőre kap, és amúgy is alaposan át kell mosni, előbb így, áztatva, aztán szitában bő folyó víz alatt. Elképzelem, hogy a víz beáramlik a levelek erezetébe, szinte hallom is hozzá Attenborough hangját, ahogy az ozmózisról magyaráz. Erőt veszek magamon, nem kezdem utánozni.
Meghámozom a retkeket, aztán kockára vágom. Persze a japán késemmel, és közben eszembe jut, milyen fontos is a retek a japán gasztronómiában, de most nincs idő ezen elmélázni, se azon, hogy mennyire hatékony forma a gömb, merthogy a három felkockázott retek szinte a harmadáig megtölti ugyanazt a salátástálat, amiben az egész retekgömbök szinte elvesztek. Gyorsan meghámozom a répát, azt is felkockázom, és a retekhez keverem.
Az öntet egyszerű lesz, két nagy evőkanál joghurt, egy evőkanál olívaolaj, só, frissen őrölt zöld bors és fehér bors – érdemes minél többféle borsot tartani otthon, és az se baj, ha több darálónk is van hozzájuk –, jól összekeverem az egészet, beszívom közben a frissen őrölt bors csípősen fűszeres, orrbizsergető aromáját, aztán ráöntöm a zöldségekre, de még nem keverem össze.
Kapcsolódó: Dragomán György gasztroesszéi itt olvashatók
Most kerül sorra a retek zöldje, leöntöm róla a jeges vizet, folyó vízben jól átmosom, aztán szűrőben lerázom róla a vizet, konyharuhába csavarom, óvatos szeretettel megszorongatom, ettől lesz igazán száraz (közben bűntudattal felnézek a konyhaszekrény tetején rosszallóan pihenő salátacentrifugára, de nem, hárommaréknyi retekzöldért nem fogom elővenni), aztán gyorsan felvágom, beleöntöm a tálba.
Lássuk!
Most következik a mogyoró – mindig tartok itthon nem sózott, pörköletlen földimogyorót (de mandulát, diót és kesut is – nagyon finom fűszeres snackeket meg karamelles ropogtatnivalókat lehet belőlük rittyenteni pár perc alatt) –, kétmaréknyit, úgy, ahogy van, beszórok egy serpenyőbe, közepes lángot gyújtok alá, és rázogatni kezdem, közben előveszem a garam masala fűszerkeveréket.
Ez is érdekelhet: Melengető és ínyenc fogás az ázsiai leves kacsamájjal
A technika a lényeg,
