Kivételesen elegáns, állapítom meg az ajándékbolt pénztára előtt kígyózó sor elején álló, magas férfiról, miközben kétségbe ejt, hogy legalább tízen várakoznak előttem, tehát gyerekkori szokásomhoz híven önfeledt bámészkodással igyekszem elviselhetővé tenni a meddő perceket. Megtippelem az előttem ácsorgók foglalkozását, korát, élethelyzetét, de Tokió is eszembe jut, ahol pocsékul viselkedtem a Takamado hercegnővel készített interjú után, mert megőrjített a japánok sorban állási toleranciája és fegyelme.

Szigorú, páros sorokban várakoztak a metróállomásokon, és amikor kitáncoltam a katonás rendből, mindig akadt valaki, aki kedvesen, ám határozottan visszairányított a helyemre, a férjem mellé, hiszen nem illik várakozás közben ugrabugrálni.

De ez egy budapesti ajándékbolt, tehát senkit sem zavar, hogy a sorból kilépve gusztálom a többieket, köztük a feltűnően elegáns férfit is. Finom anyagból készült a hosszú, acélszürke télikabátja, amelyhez remekül illik a bordó és halványszürke kockás sálja, ráadásul e színek jól passzolnak az átlagosnál fehérebb arcbőréhez meg az őszes-fekete hajához.

Kapcsolódó: A tudomány szerint ennyiféle hasznunk származhat az öregedésből

Az a vonzereje, hogy nem akar izzadságszagúan fiatalnak látszani, biztosan nem festeti a haját, és nem cipel vászon hátizsákot sem, inkább lapos bőrtáska van a kezében, gondolom elégedetten, majd eldöntöm, hogy könyvelő vagy közgazdász lehet. De az életkora? Ötvenes, hatvanas, hetven körüli? Képtelenség megsaccolni, de arra mérget vennék, hogy randevúra igyekszik ilyen harmonikus külsővel.

Remélhetőleg olyan gondozott a belbecs, mint a külcsín, bizakodom magamban, de a következő percben éles női hang szakítja meg kellemes gondolataimat.

Illusztráció: Getty Images

Bácsi vagy nem bácsi?

– Bedöglött a pénztárgép, a bácsi minden cuccát vissza kell tenni a kosárba, és újból le kell olvasni! – rikácsolja a termetes pénztárosnő, mire kilépek a sorból, hogy halljam a fejleményeket. Jól teszem, hiszen a következő percek nem szűkölködnek jellegzetesen nyers mondatokban és eseményekben, amelyeket úgy élhetünk át igazán, ha egy színdarab részleteiként ismerkedünk velük.

Férfi: – Miért kell újból leolvasni? Egy bácsi az érintett? Hol a bácsi? Ön szerint én vagyok…? (Méltatlankodik, mintha a becsületébe gázoltak volna.)

Pénztárosnő: – Ez a rohadt gép már harmadszor fagy le! (Kitartóan kiabál.) 

Férfi: – És???

Pénztárosnő: – A bácsi áruit kell újból leolvasni… (Halkabb, érzi a készülődő vihart.)