Vuk dala
A zene gyerekkorom óta meghatározta az életemet. Az egész családom zenész, édesanyám, Kovács Zsuzsanna még nagyapámtól vette át az általa alapított szentendrei városi kórus vezetését, és a Musica Beata máig jelentős részt vállal a város kulturális életében. Édesapám, Wolf Péter pedig Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a magyar könnyűzenei élet meghatározó személyisége, olyan sztároknak írt dalokat, mint Cserháti Zsuzsa vagy Kovács Kati.
Számomra a koncertek látogatása már gyerekként hozzátartozott a hétköznapi élethez. A Vuk című rajzfilm zenéjét is apukám írta, és a főcímdalt én már aközben „lekagylóztam”, hogy a zongoránál megszületett. Odaálltam elé hétévesen, és tisztán, csengőn elénekeltem neki a kisróka dalát. Apu borzasztóan helyesnek találta, és bár addigra a rajzfilm már dobozban volt, velem is lemezre vették, és klipet készítettek hozzá. Óriási siker lett, énekesi pályám meghatározó állomása.
Sakkparti apával hétévesen
Szóljon a blues!
A második mérföldkő az első zenekarom megalakulása volt, a gimnáziumban. Igazi „garázsbandát” kell elképzelni, tizennégy-tizenöt évesek lehettünk, és remek soul-blues dalokat játszottunk. Ezzel a csapattal énekeltem életemben először saját koncerten, velük keztem bontogatni a szárnyaimat. Az akkori basszusgitáros, Herr Attila a mostani zenekarom, a Wolf Kati Band oszlopos tagja lett, ismét együtt zenélünk.
Kapcsolódó: „Helyére kerül, hogy mi számít az életben” – interjú Wolf Katival
„Nagy elánnal készültem”
Kevés ember van, aki ösztönösen zseniális, és kész van az énekesi pályára. Én rengeteget tanultam ezt, Dékány Endre tanár úrnak köszönhetem, hogy énekesnőt faragott belőlem. Amikor először meghallgatott, azt kérdezte: „Mi az álmod?” Mire én: „Úgy szeretnék énekelni, mint Barbra Streisand! Ő mindent meg tud csinálni a hangjával.” A halála napjáig jártam a tanár úrhoz énekórákra, igazi nagybetűs énekmester volt. Nélküle ma nem lennék az, aki vagyok.
Wolf Kati 2011-ben az X-Faktor döntőjében
