Vacsorák Galával

A művészek többsége élete végén önéletrajzírásba kezd, ám a hatvannyolc éves Salvador Dalí soha nem követte a hagyományokat. 1973-ban inkább visszatért gyermekkori álmához, és kiadott egy fényűző, arany borítású szakácskönyvet, bepillantást engedve az általa és felesége, Gala által szervezett extravagáns partik hangulatába. A könyv (Les dîners de Gala – Vacsorák Galával) prémiumváltozatából nagyjából négyszáz példány maradt.

A dedikált darabok manapság kétmillió forint körüli összegért kaphatók, mert többtucatnyi, soha máshol nem látott kollázs, festmény és grafika kapott benne helyet. A százharminchat recept ellenére ez nem egyszerű szakácskönyv, inkább kulináris összművészeti alkotás, amely a hedonizmus és az érzékiség ünneplése. 

Mai szemmel nézve az ételek elkészítése nem bonyolult, bár a hozzávalók beszerzése igényel némi kreativitást. Dalí ugyanis előszeretettel sokkolta a vendégeit csigával, aggyal, tüdővel és más állati belsőséggel, ám a rajongók szerint, akik évtizedek óta szerveznek „Dalí-esteket” a könyvben található receptek segítségével, a végeredmény fantasztikus. Mindez nem nagy meglepetés, mert az ételkölteményeket a hatvanas évek francia sztárséfjei álmodták meg a művész személyes felkérésére.

A Dalí házaspár pazar lakomákon vendégelte meg barátait

Pazar vacsorák

Dalí és Gala pazar vacsoráin a korszak művészei, arisztokratái és excentrikus alakjai is megfordultak. 1941-ben még egy jótékonysági rendezvény megszervezésére is felkérték őket, és akit érdekel, milyen lehetett, meglesheti, mert fennmaradt róla egy ötven másodperces fekete-fehér filmrészlet (Dizzy Dali Dinner – ezt kell beírni a keresőbe). A filmben Gala hatalmas, unikornis formájú fejdíszben fekszik egy selymekkel borított ágyon, miközben egy kölyökoroszlánt etet cumisüvegből.

Az ételkölteményeket a hatvanas évek francia sztárséfjei álmodták meg Dalí felkérésére

Dalí pedig egy furcsa, óriási műfüles maszkban üdvözli vendégeit, akik között ott van Ginger Rogers, Bing Crosby és Alfred Hitchcock is. A menünek csak két fogása látható: a selyemcipőben felszolgált sült hal és az élő béka, ami a vendégek legnagyobb meglepetésére szó szerint leugrik a tányérról. Az ikonikus szakácskönyvet 2016-ban változatlan formában újra kiadta a Taschen kiadó, és nagyszerű élmény még átlapozni is. 

A Monet-szakácskönyv

Claude Monet nemcsak a festészet iránt rajongott, de szenvedélyesen érdekelte a gasztronómia is. Givernyben található háza a mai napig turisták ezreinek zarándokhelye, különösen annak híres kék konyhája bűvöli el a látogatókat. Bár az emberek manapság inkább a virágoskertet, a híres tavat és a hidacskát fotózzák, a ház mellett hatalmas konyhakert is található, máig tele friss zöldségekkel és gyümölcsökkel.

Turisták kedvelt célpontja a híres kék konyha

Monet különösen szerette a francia vidéki konyhát, az egyszerű, de ízletes fogásokat, és a feljegyzések szerint gyakran személyesen tervezte meg a menüt, és felügyelte az ételek elkészítését. A nevét viselő szakácskönyv (The Monet Cookbook: Recipes from Giverny – A Monet-szakácskönyv: receptek Givernyből) a festő saját kézzel írott receptjeiből, családi visszaemlékezésekből és kortárs beszámolókból merít.

A szerző – Florence Gentner, Monet ükunokájának felesége – kivételes betekintést kapott távoli rokona archívumába, és engedélyt szerzett a fennmaradt, kézzel írt receptek publikálására. Ezek segítségével pontosan rekonstruálni tudta, hogy mit ehetett Monet, de azt is, hogyan nézhetett ki nála egy vendégség, és mit tett ezen jeles alkalmakkor barátai, Auguste Renoir vagy Émile Zola elé.

A könyv igazi gasztronómiai időutazás hatvan darab eredeti, 19. századi recept bemutatásával, Monet-festményekkel és korabeli fényképekkel illusztrálva. 

Vacsora Jackson Pollockkal

Jackson Pollock, a híres amerikai absztrakt expresszionista festő és felesége, Lee Krasner nemcsak a művészetben, hanem a konyhában is szenvedélyesen alkottak. Pollock meglepően jó szakács volt, és szívesen sütött kenyeret, pitéket – almás pitéje több alkalommal is díjat nyert a helyi vásáron. A házaspár 1945-ben költözött ki New Yorkból Long Islandre.

Lee és Jackson szívesen időzött a konyhában

Vásároltak egy farmházat Peggy Guggenheim támogatásával, és azt remélték, hogy a vidéki környezet segít majd Pollocknak, hogy megszabaduljon életét megkeserítő alkoholizmusától. A terv kezdetben sikeresnek tűnt. Pollock élvezte a kerti munka fizikai részét, azt, hogy a kertjükben nőtt terményekből főzött egészséges ételeket eheti. A házhoz tartozó pajtában végre elfértek hatalmas festményei, így volt ideje és módja arra, hogy kidolgozza híres, csepegtetős festési technikáját. 

A hatalmas házba gyakran érkeztek vendégek New Yorkból. Pollock, aki nagy családból származott, és az édesanyjától megtanulta a háztartás fortélyait, örömmel főzött rájuk. Mivel imádott kísérletezni, rengeteg szakácskönyvet vett, amelyekbe aztán, ha hallott valami újat, izgalmasat, kézzel írt cetliket tűzött, további receptekkel. Miután a házból múzeum lett, ezek a szakácskönyvek ott maradtak a polcon, és senki nem foglalkozott velük egészen 2014-ig.

Kapcsolódó: Rejtőzködő tehetségek: női művészek, akik sosem léphettek ki híres férfi rokonuk vagy társuk árnyékából

Ekkor Robyn Lea fotós ellátogatott ide, és azt vette észre, hogy valami mindig visszahúzza a ház szívébe: a konyhába. Érdekelni kezdte, vajon milyen ételek készültek itt, így talált rá Pollock kézzel írt receptjeire, majd a család engedélyével lefotózta és elkészítette ezeket. A könyvben (Dinner With Jackson Pollock: Recipes, Art and Nature – Vacsora Jackson Pollockkal: Receptek, művészet és természet) ezeket az ételfotókat kombinálta össze a ház berendezésével és a művész festményei­vel.

A csodálatos képek és a fantasztikus receptek mellett a szerző igyekezett az ételek történetét is feltárni az egykori vendégek visszaemlékezései alapján. Így került be a gyűjteménybe a festő és szobrász Frank Stella burgonyás palacsintája, a festőművész Elaine de Kooning kedvenc gyümölcssalátája vagy Pollock anyjának húsgolyója. A könyv egyszerre szól a művészetről, a természetről és a gasztronómiáról, így nemcsak Pollock rajongóinak, hanem az ételkultúra szerelmeseinek is lenyűgöző olvasmány.