Ön az egyik legnépszerűbb és legfoglalkoztatottabb magyar színésznő. Édesapja, Básti Lajos mégis óva intette ettől a pályától. Vajon miért?

Először is, sokkal több a férfiszerep, mint a női, különösen egy bizonyos kor felett. Nincs igazán jó átmenet a fiatal, vonzó, érdekes női karakterek és a nagymamakorúak között. A negyvenes-ötvenes nőkkel nagyon kiszúrtak: alig akad olyan darab, ami róluk szólna. Szerencsére mostanában egyre több olyan amerikai produkció készül, amely negyven-ötven-hatvan éves nőkre épít, róluk mesél, és lehetőséget ad idősebb színésznőknek is. Ez egy új trend, ami az én fiatalkoromban egyáltalán nem létezett.

Ön erős nőnek érzi magát?

Az életem azt bizonyítja, hogy az vagyok, de sosem gondoltam magamra így. Erős akaratú vagyok, erős meggyőződésű, erős munkabírású, nem futok el a küzdelmek elől, nem elégszem meg a közepessel. Szóval biztosan erősebb vagyok, mint sokan mások, különben miért gondolnák ezt rólam?

Három fiúgyereket nevelt fel, ahhoz is biztosan kellett erő. És ha már itt tartunk, visszatérve a női sorsokhoz, a gyerekvállalás nem jelentett hátrányt a karrierjében?

Természetesen megtorpan egy időre a karrier, de ez nem hátrány, sőt, kifejezetten előny. Minden terhesség, minden szülés, a gyereknevelés rengeteg impulzust, új tudást ad az embernek. Ezek mind beépülnek a szerepekbe, hasznosulnak a tapasztalatok. Soha nem gondoltam azt, hogy vége lesz a karrieremnek csak azért, mert gyereket vállalok – egyet, kettőt vagy akár hármat. Viszont azt nagyon is tudtam, hogy nem akarok gyerek nélkül élni. Számomra ez nem volt opció.

Egyébként milyen fiús anyának lenni?

A legidősebb fiam (Gothár Márton – a szerk.) már negyvenhárom éves, ő lényegében egykeként nőtt fel, míg a két fiatalabb (Puskás Samu és Puskás Dávid – a szerk.) között két és fél év van. Nagyon örülök, hogy ők ketten együtt nevelkedtek, mert az egykék sorsa nem könnyű. Én egyébként soha nem éreztem a nevelést nehéznek.

Kapcsolódó: A színésznők „szavatossági ideje” végre a múlté?

Úgy hiszem, ha a szülők között harmonikus a kapcsolat, és törődnek a gyerekekkel, időt szánnak rájuk, akkor mindent meg lehet beszélni, nincs szükség külön fegyelmezésre. És az is igaz, hogy mindig volt segítségem, eleinte a mamám, később a második férjem, és bébiszitterekre is támaszkodhattam, így tudtam dolgozni is.

Egy interjúban azt mondta, nagyon összetartó család az önöké. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Minden hétvégén családi ebéd van nálunk, amin mindenki ott van, de sokszor hét közben is látom őket. Telefonon még ennél is többször beszélünk.

Most már lassan egy éve, hogy nagymama lett.

És ez csodálatos érzés. Mindig is nagyon vártam, hogy nagymama lehessek, de hogy ilyen imádni való kisfiú az unokám, az igazi ajándék. Szerencsésnek érzem magam. Sokan mondják, hogy az unokázás teljesen más élmény lesz, mint az anyaság, de én nem látom ezt a különbséget.

Básti Juli az e heti Nők Lapja címlapján

Talán annyiban könnyebb, hogy amikor elfáradok, akkor jönnek a szülei, és elviszik, én meg pihenhetek egy kicsit – de ez sem igazán lényeges, mert nem lehet megunni. Noam annyira édes, csodálatos kis ember, hogy minden vele töltött perc öröm. A szülei mesélik, hogy amikor a telefonkihangosítón keresztül meghallja a hangomat, fülig szalad a szája.

Nem érez néha késztetést, hogy beleszóljon a nevelésbe?

Dehogynem! Ilyenkor meg is kérdezem a véleményüket, de ha Dorina (Martinovics Dorina – a szerk.) és Samu máshogy gondolják, természetesen elfogadom.

Ön szenvedélyes nőnek mondaná magát? Már csak azért is kérdezem, mert november 27-én mutatják be legújabb filmjét, a Szenvedélyes nőket.

Teljes mértékben. És ez bizony minden reakciómban, a viselkedésemben, az egész életemben megnyilvánul. Szenvedélyes ember vagyok.

Kapcsolódó: Básti Juli és Martinovics Dorina exkluzív interjú

A forgatásban is ilyen szenvedélyesen vett részt?

Igen. Nagyon szeretek Herendi Gábor rendezővel dolgozni, sok munkájában benne voltam, ezer éve ismerjük egymást. Tehetséges, vérprofi, ha hív, én azonnal igent mondok – akár anélkül is, hogy elolvasnám a forgatókönyvet, mert annyira bízom benne. Ennyire nehéz anyagot, mint ez a mostani film, ilyen rövid idő alatt, ennyi pénzből leforgatni csak úgy lehetett, hogy a csapata feltétel nélkül vele tartott a nehéz körülmények ellenére is. Hatalmas teljesítmény volt.

Egyébként gyakran mond vissza felkéréseket?

Előfordul. Ezen a nyáron három is volt, amit visszautasítottam. Megesik, hogy színházra is nemet mondok, tévére is.

Nem csodálom, mert amúgy is rengeteget dolgozik. Csak a Centrál Színházban hét darabban játszik, és jövő év elején kezdődik a nyolcadiknak a próbája, ami igazán különlegesnek ígérkezik. Húsz évvel ezelőtt ugyanis ebben játszottak először együtt Martinovics Dorinával, a későbbi menyével, Noam édesanyjával, aki most abban a szerepben lép színre, amit korábban ön alakított.

Igen, Marina Carr A Macskalápon című darabját vesszük elő, amit akkor a Nemzeti Színházban játszottunk, és Dorinának be kellett ugrania. Ez az egyik kedvenc szerepem, életem egyik legfontosabb munkája. Egy felkavaró Médea-történet, ugyanakkor van benne néhány kifejezetten mulatságos jelenet is. Március 13-án lesz a Centrálban a bemutatója.

Kapcsolódó: Kvíz – Felismered képekről a régi korok legnagyobb díváit?

Most is éppen bemutatóra készül, egy nagyszabású musicalére, a legendás Apácashow-éra.

Bízom benne, hogy nagyszerű előadás lesz. Rengeteg a szereplő, a táncos, az énekes – és hát az Erkel Színház hatalmas, mind a nézőtér, mind a színpad óriási. A szerepek több ponton is kettőzve vannak, sőt, a táncosok is váltásban próbálnak, miközben az egyik csapat a színpadon játszik, a másik hátul gyakorol. Még nem vettem részt ilyen monumentális produkcióban.