„Új színfolttal gazdagodott a budapesti vendéglátóipar: a hét végén nyitott Óbudán az ország első telefonbárja. A szórakozóhely érdekessége: minden asztalon egy készülék áll a vendégek rendelkezésére, akik a műsor szüneteiben a házi telefonkönyvből tetszés szerint tárcsázhatják egymás asztalát, és telefonon rendelhetnek az ügyeletes telefonkezelő pincértől” – tudatta az olvasókkal a Hétfői Hírek nevű lap 1967 decemberében.

Az Újlaki Étterem a Szépvölgyi­ út 15. első emeletén, a Kolosy téri buszmegálló mellett működött – déltől éjfélig –, alatta kapott otthont a Telefonbár, amely este tíztől reggel ötig fogadta a vendégeket. (Kivéve szerdán, a műsorszünet napján.) Az ötletet az 5P nevű prágai telefonbár adta, amely már az ötvenes években csalogatta a turistákat.

Óvatos kalandorok

Az asztalokhoz bekötött telefonok új csatornát nyitottak a flörtöléshez, ráadásul némi diszkréciót is biztosítottak, mert ha egy férfi megcsörgetett egy nőt, a beszélgetésüket csak ők ketten hallották.

„A csavar az volt, hogy aki telefonált, természetesen tudta, kivel beszél, de akit felhívtak, az nem, hacsak nem volt profi a szájról olvasásban – írták a helyről néhány éve az egyik internetes oldalon. – Természetesen próbálta megtalálni a vendégek között, kivel beszél éppen, de ez nem volt könnyű: megesett, hogy másvalaki, akinek szintén szimpatikus volt az illető, úgy tett, mintha vele beszélne: kacsintgatott és integetett. Ebből adódhatott kisebb félreértés is, főként, ha az ismerkedés a táncparketten vagy egymás asztalánál folytatódott.”

Az Újlaki Étterem a nyolcvanas években menzaként is működött

– A mai fiatalok talán el sem tudják képzelni, hogy a telefon mekkora szó volt a hatvanas-hetvenes években, amikor nemhogy mobil nem létezett, de a legtöbb embernek még otthoni, vezetékes készüléke sem volt. Tehát a többség számára nem mindennapi eseménynek számított, hogy telefonálhattak – mondja Geri Ádám, aki Gasztrorégész néven vezeti a blogját.

– Az ötletet az alkalmi párkeresés izgalmas formája még vonzóbbá tette.

Mert lehet, hogy az ember szemtől szemben sokkal bátortalanabb, ha meg kell szólítania valakit, de ha az illető a helyiség túlsó végében ül, azért könnyebb kezdeményezni. Ez hasonlít ahhoz, amikor a kétezres évek elején több szórakozóhelyen, köztük a Petőfi hídnál üzemelt olyan SMS-fal, amelyen a vendégek üzenhettek egymásnak, hogy például tetszik nekik a szőke lány a pultnál.

Kapcsolódó: A budapesti zsidó közösség egykor elismert házasságközvetítőjével, Györgyi asszonnyal 2020-ban beszélgettünk

Azt gondolom, ha ma újranyitnánk a Telefonbárt, sokan látogatnák, már csak a retrósága, a vonalas telefon nosztalgikus hangulata miatt is, és az szintén izgalmassá tenné a helyet, hogy az ismerkedés és a visszautasítás komfortosabb, mert nem személyesen kosaraznak ki minket. Hiszen mindegy, milyen évtizedet írunk, az, hogy az ember szívesen elkerülné a kudarcokat, nem változik.

Csipkeruhás kis tolvajlány

A Telefonbárban a színvonalas szórakoztatás igényes közönséggel találkozott. Volt cigányzene, revüműsor, fellépett többek között Aradszky László, Szuhay Balázs színész-humorista és Zana József is. Az évek múlásával azonban csökkent a színvonal, és felhígult a vendégkör is,

a szórakozóhely neve egyre többször szerepelt a rendőrségi hírekben.

Például amikor egy szállítómunkást a kocsmából hazafelé kiraboltak, elvették a pénzét és a kabátját, a rendőrök a két támadót még azon az éjszakán megtalálták egy Teve utcai lakásban. A bűnözők határozottan állították, hogy a rabláshoz már csak azért sem lehet közük, mert nemrég értek haza a Telefonbárból, ahol egész este szórakoztak, igazolni tudják az ott kapott számlával is.

A Telefonbárt a kezdetekben színvonalas műsorok jellemezték

„És ez a bőrkabát kié?” – mutatott a fogasra a főtörzsőrmester. „Kié lenne? Az enyém” – válaszolta az egyik gyanúsított. „Akkor bizonyára tudja, melyik gomb hiányzik a kabátról, és mi van a zsebében” – vágta rá a rendőr, aki a sértettől már tudta, hogy a bőrkabát felső gombja hiányzik, a zsebé­ben pedig napraforgómag lapul. A támadók hebegtek-habogtak, végül letartóztatták őket. Később kiderült, hogy a szállítómunkástól rabolt ezerkétszáz forint nagy részét verték el a Telefonbárban.

Kapcsolódó: Párkeresés online és offline – bennfentes tippek egy társkereső iroda vezetőjétől

A bárban megjelentek a pillangók is. Egy napilap Csipkeruhás kis tolvajlány címmel írt arról a tizen­nyolc éves B. Etelkáról, akit korábban közveszélyes munkakerülés, üzletszerű kéjelgés és lopás miatt már elítéltek, és miután a Telefonbárban megismerkedett egy fiatalemberrel, a fiú barátjához mentek.

„A lakás tulajdonosa reggel dolgozni indult, a párocska pedig déltájban távozott.