Szigor és szeretet
Édesapám meghalt hétéves koromban. Az eredeti nevem Tibor – ami a színház világában már foglalt volt –, az ő emlékére választottam az Ernőt. Munkáscsaládból származom. Anyámmal és a testvéreimmel nőttem fel egy szombathelyi lakótelepen, falusi hétvégékkel, nyarakkal a nagymamánál, sokkal kevesebb autóval, rengeteg zölddel, tehát nagyon más közegből jövök, mint ahova kerültem.
Édesanyám szigorúan, de sok szeretettel nevelt minket.
Azt mondják, ahogy az ember öregszik, egyre jobban hasonlít az anyjára, és ennyi idősen, ötven felett azt veszem észre, hogy már én is szeretek takarítani.
Második nekifutás
Amikor harmadikos gimnazistaként remegő lábakkal megnyertem a versmondó kategóriát a Ki mit tud?-on, az egész környezetem azt mondta, innentől egyenes az utam, és színész leszek. Elkezdtem hinni benne én is.
Aztán negyedikben felvételiztem a Színművészeti Főiskolára, és a második rostán kiestem, az furcsa zuhanás, kijózanodás volt.
Az egyik bátyám már a családjával élt, és tőlük telefonálgattam a különböző színházakhoz, hogy van-e náluk lehetőség gyakornokként vagy segédszínészként elhelyezkedni. Végül a veszprémi színházban kötöttem ki stúdiósként annál a Kapás Dezsőnél, aki rá egy évre osztályt indított Horvai Istvánnal a színművészetin. Amikor oda felvételiztetett, sokat jelentett, hogy már pontosan tudta, ki vagyok és milyen vagyok.
Az Ivanovval beutazták a világot
Mennyekbe vágtató prolibusz
Szégyen, de a Bóbitán és a Paripám csodaszép pejkón kívül semmit nem tudtam Weöres Sándorról, pedig Szombathelyen született ő is, de valahogy nem jutott hozzám közel. Aztán a Katona József Színházban bemutattuk a Szent György és a Sárkányt. Zsámbéki Gábor rendezte, én játszottam Szent Györgyöt, Törőcsik Mari volt Inganga, a százéves királyné, és nagyon tetszett a szöveg.
Akkor mélyültem el jobban Weöres költészetében, és teljesen magával ragadott. 2010-ben összeszedtem a bátorságomat, és egyedül összeállítottam egy „verselőadást”, a Mennyekbe vágtató prolibuszt. Viszonylag sikeres volt, hét évig ment, százegyszer vittem színpadra.
