Hogyan lettem? – Balázs Andrea életének 5 mérföldköve

Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A Karinthy Színház többszörös közönségdíjas színésznője a mindennapokhoz az emberi kapcsolatokból merít erőt.

Humor és nyitottság

Szerencsés vagyok, mert – leszámítva minden tragédiát, ami történt velünk – csodálatos gyermekkorom volt. Köszönhető ez annak a két embernek, akik jóban-rossz­ban egymás kezét fogva nevelgettek engem Gyomaendrődön. Békés vármegyei lány vagyok, a vidék összes szépségével együtt: rengeteg állat között nőttem fel, nyáron fociztam, rohangáltam, kavicsokat gyűjtöttem a szabadstrandon.

Édesapám három évvel ezelőtt elhunyt, azóta mintha kitépték volna a földből a gyökereimet, amelyek Gyomaendrődhöz kötöttek. Tőle a mérhetetlen optimizmust és életszeretetet, a nyitottságot és a humort örököltem. Édesanyámtól pedig az odafigyelés képességét hoztam, fantasztikusan tudott koncentrálni a környezetére, és mindent kézben tartott.

Út a művészethez

Már gyermekként is szerettem olvasni. Amikor kinőttem a Pöttyös könyveket, anyukám a drámákat ajánlotta, és kezembe nyomta A velencei kalmárt. Nehezen haladtam vele, meg kellett szoknom a műfajt, utána viszont nagyon megtetszett.

Miután a középiskolában bizonyossá vált számomra, hogy alig tudok számolni, viszont a verseket meg könnyen megjegyzem, diákszínjátszós lettem.

Versmondó, prózamondó versenyeken indultam, Kazinczy-­érmet nyertem. Ezért amikor az érettségi évében azon gondolkodtunk, merre menjek tovább, a művészet felé kanyarodtam.

Gyerekként is sokat olvasott

Biztonságos pálya

A Karinthy Színház ajtaján huszonhárom éve léptem be. Karinthy Márton alapító igazgatónk a szárnyai alatt nevelgetett, mint egy szertelen kiscsibét, folyamatosan feladatokkal látott el, mindig éppen annyival, amennyiből fejlődhettem. A haláláig együtt dolgoztunk, és abban a tizenhét évben nem sérültem a színházi pályán.

Óvjuk és féltjük Karinthy Márton emlékét és gondolatait.

Az évadnyitókat az ő születésnapján tartjuk. Minden áldott nap velünk van a jelenléte, még azoknál az embereknél is – és talán ez a legszebb –, akik az után kerültek ide, hogy Marci elhunyt. Nagyon örülök annak, hogy az új igazgatónk, Olt Tamás valóra váltotta Marci álmát, és elérte, hogy az épületünk előtti villamosmegállót Karinthy Színház megállónak nevezzék át.

Kapuk nyíltak meg

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó