A képeit nézve hihetetlen belegondolni, hogy Szipál Márton – vagy ahogy Amerikában emlegették, Martin, the King – 1924-ben született, hiszen a fotói annyira maiak, modernek.

– Átjön rajtuk az a klasszikus iskola, amit otthonról hozott, és az a koncentrált figyelem, ami munka közben jellemezte – mondja Lajti Virág, a Szipál Márton Archívum kezelője. – Manapság egy fotózáson ott a sminkes, a fodrász, a stylist, a fotográfus, a művészeti vezető… Ezzel szemben ő egyszemélyes forgószélként képes volt frizurát készíteni, sminkelni, a világítást beállítani, instruálni a modellt.

Fotózott, majd felrobogott a sötétkamrába, és előhívta a képeket. Egészen onnantól kézben tartotta az eseményeket, hogy a modell belépett az ajtón – addig, amíg átnyújtotta a kész papírképet. Ez egy különleges és ritka alkotói folyamat.

Debrecenből Los Angelesbe

Szipál Márton debreceni fotós dinasztiába született, édesapja, a császári és királyi fényképészmester mellett, egy műteremházban nőtt fel. Reggeltől estig azt hallgatta, ahogy apja a modelleket vagy a retusőr kisasszonyokat irányítja. Még ha moziba mentek, akkor is arról beszélgettek, a színészek melyik profilja előnyösebb, vagy miként kellett volna inkább beállítani a fényeket. Bár tiszti iskolát végzett, pilótaként repülővizsgát tett, ám mire élesben bevethető lett volna, a második világháború véget ért.

Kirakatrendezés a Sunset Boulevardon

Első saját műtermét Debrecenben nyitotta, már ekkor elsősorban színészeket fotózott – például Zenthe Ferencet, akivel barátokká váltak. Később Budapestre költözött, 1956-ban pedig elhagyta az országot, és Bécsen keresztül az Amerikai Egyesült Államokba távozott, ahol több mint negyven évet dolgozott.

Először egy Los Angeles-i fotóstúdióban kapott állást, majd egy másik magyar disszidenssel saját stúdiót nyitott az elegáns Sunset Boulevardon, ahova – szerencséjére – egy napon a kor legnagyobb hollywoodi westernfilmsztárja, John Wayne tért be.

Miután a róla készült fekete-fehér portrét kitették a kirakatba, özönleni kezdtek a megrendelések, Martin Szipál amerikai karrierje pedig berobbant.

Kamerája elé állt – hogy csak néhány nevet említsünk – Tommy Lee Jones, Leslie­ ­Nielsen, Charlene Tilton, Priscilla Presley, Henry Miller, Margaux Hemingway, Olivia Hussey és Gábor Zsazsa is. Tíz éven át a legnagyobb magazinok felkérésére a világot járva divatanyagokat is fotózott.

Szipál kameráján keresztül Margaux Hemingway amerikai színésznő

A modell lelkét akarta megmutatni

Mivel emelkedett ki a kortárs fotográfusok közül?

– Azzal a sajátos látás- és bánásmóddal, amellyel a modelljeihez közelített – szögezi le Lajti Virág. – Fantasztikusan könnyen tudta szinte meditatív állapotba ringatni azokat, akik a kamerája elé kerültek, hogy a lelkükből is megmutathasson valamennyit. Ennek a hozzáállásnak köszönhetően akart mindenki vele dolgozni.

Emellett nagyon szorgalmas ember volt: ha egy gyereket fotózott, abba ugyanannyi energiát tett, mint ha egy topmodellt örökített volna meg. Százszázalékos figyelemmel és kíváncsisággal fordult bárkihez, akivel beszélgetett – akár kamera nélkül is. Szerintem nagyon érdekes úgy megállni egy-egy képe előtt, hogy megpróbáljuk felidézni az egykori műtermi szituációt.

Ahogy mi ma a modellt nézzük a fotón, úgy tekintett rá, abban a pozícióban állt egykor Szipál – vajon mit akart megmutatni belőle?

Lajti Virág elárulta azt is, hogy Szipál Márton általában kevés felvételt készített a fotózások alkalmával, egy modellre egy tekercs filmet, azaz harminchat kockát lőtt el. Ez meglepő, ha azt vesszük, hogy most, a digitális fényképezés technikájának köszönhetően ezer fotót is készíthetünk, amelyből lesz tíz elfogadható.

A komponálás során az arcot helyezte a középpontba, és a matematika szabályaiban gondolkodott. Fotóinak szerkezete geometriai formákban is megfogalmazható – számára ez jelentette az igazi szépséget. A fényt úgy kezelte, mint példaképei, a legnagyobb festőművészek.

Kapcsolódó: Megörökítette az éneklés örömét – Fátyol Viola fotós élettörténete

– Egyedül tájképet nem készített soha – teszi hozzá a kurátor. – Ennek vallási oka volt. Szerette pontosan megtervezni a képeit, a természet kapcsán viszont azt mondta, ha egyszer a Jóisten tervezte meg ilyen tökéletesre, nem állhat senki más neve a fotós helyén, csak az övé. Nem akart idegen tollakkal ékeskedni, és szeretett megdolgozni egy jó felvételért.

A fotográfus Los Angeles-i stúdiójában

A koncentrált munka után persze jöhetett a pihenés: Szipál nagy társasági életet élt. Büszkén állította, hogy ő minden keresetét elmulatta, de nem bánta, mert ha idős korában becsukta a szemét, maga előtt látta a csillogó partikat, a barátokat, akikre költött, és úgy érezte, megérte. Egy jó beszélgetést értékelt a legtöbbre, az emberi kapcsolatokra koncentrált, és nem a javak halmozására.

– Fantasztikus szakács volt, a kreativitását ezen a téren is kibontakoztatta – folytatja Lajti Virág. – Vendégei gyakran követelték, hogy főzzön paprikás csirkét nokedlivel, miközben ő már régen nem evett húst, bár a pacalt és a borjúlábat élete végéig imádta. Úgy vélte, a legjobb minőségű táplálékot kell megadnunk magunknak, hogy a lehető legtovább egészségesen élhessünk, ezért már ötven évvel ezelőtt táplálékkiegészítőket és jelentős mennyiségű C-vitamint szedett.

A tekintetekkel mesélt el történeteket

A híres fotós ötször házasodott, de