Megőrizni önmagunkat 

A Borvidék spiccesen könnyed vígjátéknak indul: hat nő a kaliforniai Napa-völgybe utazik, hogy megünnepelje egyikük ötvenedik születésnapját. De a poharak mögött ott a valóság: a változó test, a ki nem mondott sérelmek, a barátság repedései, amelyek csak most kezdenek látszani igazán. Ez a film a középkorú női barátságokról szól, arról, hogy mi történik, amikor már nem az első szerelmekről, hanem az első válásokról, kiégésről és gyerekek nélküli hétvégékről beszélgetünk.

A barátnők húsz éve ismerik egymást, de az igazi ismeretség csak most kezdődik. Ki hol akadt el az életében? Mi az, amit már nem mondunk ki, mert kényelmetlen lenne? És mikor nőttünk fel annyira, hogy ne csak nevetni, de konfrontálódni is tudjunk? A Borvidék mentes az idealizálástól: ezek a nők nem mindig szerethetők, de így lesznek valóságosak. A film nem a fiatalság elvesztéséről szól, hanem arról, hogyan lehet megőrizni önmagunkat – és egymást – ötven felett is. Úgy, hogy közben szinte végig nevetünk.

Együtt felnőni és kiteljesedni 

A Szentjánosbogár lányok című sorozatban Tully (Katherine Heigl) és Kate (Sarah Chalke) tizenéves korukban találkoznak egy nyáron, és az életük onnantól kezdve összefonódik. Egyikük harsány és a reflektorfényben él, másikuk csendes, biztonságra vágyó, háttérbe húzódó. Mégsem kerek a történetük egymás nélkül. 

A sorozat évtizedeken ível át: láthatjuk őket tinédzserként, ambiciózus huszonévesként, majd anyaként, feleségként, elváltként, karrieristaként, azaz minden élethelyzetben, amit a női élet hozhat. És minden korszakban ott van a másik. Néha távolabbról, néha haragból, néha úgy, hogy csak a hangja marad.

Kapcsolódó: Romkom, rejtélyes gyilkosság, politikai thriller – Mit nézünk augusztusban?

A film annak a felismerése, hogy a barátság éppoly összetett, mint a szerelem. Van benne versengés, bűntudat és csalódás, de lojalitás, közös nyelv és az az érzés is, amit csak az adhat, aki látott már sírni anyánk temetésén, és velünk nevetett az első csókon. Ez nem a „mindent megbeszélünk egy üveg bor mellett” típusú kötelék. Ez az a fajta, amit néha meg kell menteni. Vagy el kell engedni, hogy aztán visszataláljon. 

Tükör boldogságkeresőknek 

Az És egyszer csak… nem csupán a Szex és New York folytatása, hanem tükör: megmutatja, milyen, amikor azok a nők, akik egykor Manolo Blahnik-cipellőkben keresték a boldogságot, immáron saját múltjukkal, veszteségeikkel és újfajta identitáskereséssel küzdenek, ötven felett.

A harmadik, és egyben befejező évadát taposó És egyszer csak… bátrabban mer hozzányúlni a nehéz témákhoz: Hogyan változik meg a dinamika, ha új emberek érkeznek a körbe? Hogyan fér meg a régi barátság az új élethelyzetekkel?

Mi van, ha már más a szexualitás, a gyerekek felnőttek, a társunk meghal, vagy újra kell kezdenünk? Nehéz kérdések, nehéz válaszok, a sorozat azonban mégis könnyed és szórakoztató, mint a kilencvenes években, amikor először libbent ki Carrie (Sarah Jessica Parker) manhattani háza kapuján.

Kapcsolódó: Hiányzik az Emily Párizsban? 5 sokkal jobb sorozat, amit látnod kell

Ahogyan az sem változik, hogy a barátnők (kivéve Samantha) mindig ott vannak egymásnak. A sorozat azt sugallja, hogy a női barátság nem statikus. Van, hogy elhalkul, van, hogy új barátokkal egészül ki, de ha igaz, akkor képes új formát ölteni. Pont attól hiteles, hogy meg meri mutatni: néha újra kell tanulnunk, hogyan tudunk kapcsolódni – akár másokhoz, akár önmagunkhoz.

Elfogadás hetven felett 

A Grace és Frankie című amerikai sorozat főhősei elméletileg soha nem lettek volna barátok. Grace (Jane Fonda) elegáns és kimért, megelégszik azzal, ha látszólag minden rendben van, ami pedig nincs rendben, azt Martini­be fojtja. Frankie (Lily Tomlin) ezzel szemben a szabadság, a szókimondás és a művészet megszállottja, kortalan hippi.

Két külön világ, mégis ők lesznek egymás legbiztosabb pontjai, amikor férjeik­ bejelentik, hogy nemcsak üzlettársak, hanem évtizedek óta szerelmesek is. A két nő együtt tanul meg újra élni, mégpedig hetven felett. 

Szerelembe esni, csalódni, szexuális kalandokba keveredni, vállalkozni, elbukni, szomorkodni, vagy éppen rengeteget nevetni. A sorozat nem akarja elmismásolni a női öregedést, hanem vállalja azt minden testi és lelki tünetével együtt. A barátnők korántsem tökéletesek, nem mindig kedvesek, de feltétel nélkül elfogadják egymást.

Nem rivalizálnak, nem simulékonyak, sokkal inkább együtt nőnek fel önmagukhoz. A Grace és Frankie azt üzeni: nem kell fiatalnak lenni ahhoz, hogy új fejezetet kezdjünk, és a tartalmas élet nem a húszas éveink privilégiuma, hanem szabadság, amely minden életkorban jár nekünk. 

Túl a legsötétebb titkokon

A Halott vagy első pillantásra gyászfeldolgozós sorozatnak tűnik. Két nő, két veszteség, két teljesen eltérő karakter: Jen (Christina Applegate), a kemény, cinikus ingatlanos, akinek a férjét elütötték,és Judy (Linda Cardellini), az érzékeny, zavarba ejtően közlékeny nő, aki maga is gyászol valakit. Találkozásuk a terápiás csoportban hamar szövetséggé válik. Mély, sötét, és közben abszurd módon vicces barátsággá. 

A sorozat különlegessége, hogy nem finomkodik: a női barátság nemcsak harmóniát, hanem gyakran feszültséget, árulást és bocsánatkéréseket is jelent. Jen és Judy kapcsolata a szeretet és a bűntudattörékeny egyensúlyán billeg, mégis újra és újra egymás felé hajlanak, mert a fájdalmat, amit hordoznak, csak ők értik igazán.

Pedig nem egyszerű egymást választani, amikor egyre nő a káosz, és mindenkinek egyre több a vesztenivalója. A Halott vagy azt mutatja meg, hogy a barátság néha nem tiszta, nem könnyű, és nem is mindig egészséges, de így is lehet megváltó. Mert van, hogy valaki nem a múltunk, hanem a túlélésünk kulcsa lesz. Még ha közben rejtegetni kell is egy holttestet. Vagy többet. Ez a sorozat a bűntudat, a megbocsátás, a szeretet és a női kapcsolatok finoman szőtt, sötét humorú útvesztője, ahol néha pont az tart életben, aki halálosan megbántott.

A búcsú szabadsága 

Szex mindhalálig. A provokatív cím csak látszat: ez a történet sokkal többet tanít a barátságról, a feltétel nélküli szeretetről és a halálról, mint a szexről. A sorozat igaz történeten alapul: főszereplője, Molly (Michelle­ Williams), miután negyedik stádiu­mú rákkal diagnosztizálják, úgy határoz, hogy kilép a házasságából, és a maradék időben felfedezi a szexualitását, legjobb barátnője támogatásával.

De a rengeteg pikáns kaland csak a felszín. A valódi mélység a barátságban rejlik: Molly és Nikki (Jenny Slate) kapcsolata az origó, amely körül minden forog. A női test felszabadítása és az intimitás újraértelmezésemellett a sorozat azt mutatja meg, mit jelent valakit igazán szeretni, akkor is, amikor minden más szétesik.

Ez nem egy elhasznált hollywoodi klisé, hanem hús-vér történet arról, hogy a női test nem szégyen, a vágy nem bűn, és a barátság nem mellékszál, hanem főszereplő. Forradalmi, mert tabukat dönt, humora van a halál árnyékában is, és mert végre nem a szerelem adja a megváltást, hanem egy másik nő, aki ért, hallgat, nevet, sír… és nem megy sehová. A Szex mindhalálig mer kérdezni, és közben újraértelmezi, mit jelent nőnek és barátnak lenni. Még ha az élet néha fájdalmasan rövid is. 

Fotó: Imdb, Profimedia