Szerencsére egyre inkább benne van a gondolkodásunkban, hogy gondok esetén a gyerekek számára is elérhetők tanácsadók, pszichológusok, terapeuták. Sok szülő azonban abban a tévhitben él, hogy a szakemberek azért vannak, hogy „megjavítsák” a gyereket, sőt, olyanok is akadnak, akik külön kérik a terapeu­tát, hogy őket, szülőket, hagyja ki ebből az egész folyamatból.

Pedig ez csapatmunka, és érdemes közösen erőfeszítéseket tenni a változásért. A gyermekpszichológusok, -terapeuták valójában szülőkkel, családokkal is foglalkoznak. Ez gyakran nagyobb kihívás számukra, mint maga a „problémás gyerek”. 

Krízisek és elakadások

Arról, hogy milyen hitek és tévhitek keringenek a szülőkben a gyerekeket érintő terápiás folyamatokról, és hogy milyen kihívásokat tartogat a szakemberek munkája, ­­Lami Kriszti iskolapszichológus és tanácsadó szakpszichológus mesél. 

– Legtöbbször tanácstalan, eszköztelen, magukra hagyott szülőkkel találkozom, akiknek elfogyott minden ötlete a gyereknevelés terén, vagy akik olyan helyzetbe csöppentek, amiből nem látják a kiutat – mondja. – Az első esetet normatív krízisnek nevezzük. Ezek olyan váltások az egyes életszakaszok között, amelyek minden esetben átrendeződést követelnek a családban. Új szabályok, új szerepek, új feladatok… Ilyen a házasság, a baba születése, az óvoda-iskola kezdete, a kamaszkor, a felnőtté válás, a kirepülés a családból, de a nyugdíjba vonulás is a normatív krízisekhez tartozik.

Ezeket jobbára megoldjuk ösztönösen, de előfordul, hogy elakadunk.

A váratlan helyzetek pedig az úgynevezett akcidentális krízisek, mint a válás, egy közeli hozzátartozó halála vagy a munkahely megszűnése. Gyakran ezeket is átvészeljük, de könnyebbé teheti a folyamatot egy szakember.

Sokan elképzelni sem tudják, mit jelent valójában a gyerekpszicholó­giai segítségnyújtás, hogyan néz ki egy terápiás folyamat a gyakorlatban. Szakértőnk szerint sok esetben maga a szülő észleli, hogy elakad, nem működik az, ahogyan eddig csinálta. Kicsúsznak a dolgok a kezéből, nem hallgat rá a gyerek, agresszív az óvodában/iskolában, bepisil még hétévesen is, nem áll meg egy pillanatra sem. Máskor a pedagógus jelez. Kiderül, hogy az áldott jó gyerekünk egy kisördög az iskolában. Az is előfordul, hogy feltűnően eltér a kortársaitól. 

– Széles a paletta – folytatja a szakértő.

Az óvoda- vagy iskolapszichológus nem terapeuta, de felméri a helyzetet, javasolhat lehetőségeket.

Pedagógiai szakszolgálatot, csoportot, pszichológust. Bármit is tanácsol, mindenképp a szülőkkel, de legalább az egyik szülővel kezdődik a folyamat. Egy-két alkalom után jöhet a gyerek, aki jobbára játszik, rajzol, beszélget a szakemberrel, három-négy alkalom után már sejthető, merre haladunk. Hosszabb folyamat esetén is rendszeres a kapcsolattartás, a konzultáció a szülővel.

Kamasznál is jelen van a szülő, de nem feltétlenül olyan mértékben, mint egy kisgyereknél. A titoktartás azonban a kamaszt is, a gyereket is megilleti.

A terápiás folyamatban a szülővel való valódi együttműködés a siker záloga. (Fotó: Getty Images)

A szülő nem vendég, hanem kulcsszereplő

Munkája során Kriszti sajnos túl gyakran találkozik azzal a jelenséggel, hogy a szülő – sokszor azért, mert elfárad – azt mondja: „Valaki csináljon már valamit!”

Pedig a probléma szinte sosem csak a gyerekben keresendő. 

– Legtöbbször az egész család érintett – magyarázza a szakértő. – Aki tüneteket mutat, igen gyakran a legérzékenyebb gyerek, az úgynevezett indexpáciens. Ez azonban nem azt jelenti, hogy vele van a baj. Nincs hibás, nincs bűnös, csak felborult a családban az egyensúly. Itt mindenki egy hajóban evez. Ez csapatjáték. Ha nekem jobb, neked is jobb.

Ebben hatékonyan segíthet a családterápia. Rengeteg módszer van, amely helyrebillentheti a kommunikációt, az elcsúszott határokat, a kibillent szerepeket. Sokszor már a tudás, az információ is hatalmas segítség. És igen, van, hogy tehetetlen a szülő, nem tudja, hogyan kezelje a gyereket… Honnan is tudhatná, hiszen sosem volt még egy dacos hároméves vagy egy lázadó kamasz szülője. Szükség van néha a tanácsra. Ráadásul ha a hozott mintájában, a származási családjában is vannak nehézségek, akkor különösen nehéz lehet ezeket egyedül korrigálni.

A terápiás folyamatban a szülővel való valódi együttműködés a siker záloga.

Nemcsak a szülőkonzultáción való részvétel a fontos, hanem az ott megbeszéltek betartása, a feladatok végrehajtása. A változás a cselekvésben van, nem az elméletben, hangsúlyozza szakértőnk. 

– Ötven perc alatt nem születnek csodák. A lényeg otthon történik – teszi hozzá. – Ujjonganék örömömben, ha kivehetném anya és apa kezéből a telefont, és az így felszabadult időt a gyerekekkel töltenék száz százalékban, nem a képernyő mögül, félmondatokban hümmögnének az ovis történetekre.

Ha akkor, amikor a gyerekkel vagyunk, valóban odafigyelnénk rá, meghallanánk, amit mond, megölelnénk, amíg hagyja, már könnyebb lenne… Hogyan várhatjuk, hogy figyeljen ránk, ha mi sem tesszük? Ne felejtsük el, hogy a mintának a legnagyobb az ereje. A szavak emellett eltörpülnek.

Felismerni a családi mintázatokat

Ugyanakkor az is tény, hogy a nem átlagos gyerekeket nevelő szülők sokszor kritizálva érzik magukat. Rettegnek, ha a tanár behívja őket az iskolába. Megint mi lesz? Mit kell megmagyaráznia, kitől kell bocsánatot kérnie, kinek kell kifizetnie az összetört kulacsot? Megint mit tett a gyerek? 

– A szülőknek bátorításra van szükségük, hiszen rengeteg küzdelem van egy ADHD-s gyerek nevelésében, egy autisztikus kisfiú társas kapcsolataiban, egy szorongó kislány iskolába küldésében vagy versmondásában – mondja Lami Kriszti, akinek tapasztalatai szerint a szülők egyre nyitottabbak a saját működésük átgondolására. – A pszichológia ma már könnyebben elérhető, csak figyeljünk oda a forrásra.­ Maga az önismeret kifejezés sem idegen már, és sokszor izgalmasabb, mint a másik élete a Facebookon. Ez igazi és az enyém.

Szakértőnk azt javasolja minden szülőnek, aki nehezen kér segítséget, vagy esetleg fél pszichológushoz fordulni a gyerekével, hogy mindenképp tegyen egy próbát, adjon esélyt. Azt is hozzáfűzi: nem minden szakember passzol mindenkivel, ahogyan nem minden 38-as cipő jó ránk, hiába 38-as a lábunk. De megéri keresni, és végül hozzánk illő segítőt találni, mert könnyebb és gazdagabb lehet az életünk általa. 

– Szerencsére sok olyan élményem volt már, amikor beépült a hétköznapokba a konzultációk munkája – meséli a szakértő. – Látok harcoló szülőket nevetgélni, falcoló kamaszokat elkezdeni blogot írni a vagdosás helyett, anyákat rácsodálkozni a gyerekeikre. Felismerni családi mintázatokat és az elakadások okait. Ezek nagy csodák tudnak lenni egy ember életében.

Kapcsolódó: A gyerek rossz lelkiállapota mögött sokszor a szülő érzelmi elérhetetlensége áll

Illusztráció: Getty Images