Kedves Dorka, kétgyermekes anyuka vagyok, kozmetikus, egyéni vállalkozó. Azért tudom gyerekek mellett végezni a munkám, mert van egy csodálatos anyósom! Végtelenül hálás vagyok neki, hetente négyszer jön a kicsikhez, hogy ne kelljen bölcsibe járniuk, türelemmel viseli gondjukat, még főz is ránk. Sajnos nekünk csak ő van, a szüleim Erdélyben élnek.

Amiért a tanácsát kérem, mert picit zavar, hogy minden alkalommal rendet csinál nálunk, pakol, átpakol. Mindig kedvesen megköszönöm neki, és mondom, hogy ezt már ne vegye a nyakába, de a gyerekek alvásidejében nincs más dolga. Nem lehetek neki elég hálás! Mégis, zavar és bűntudatom is van, hogy nem tudom ezen az apróságon túltenni magam, amikor tisztán tudom, hogy másoknak nincs ilyen, hárommal is felérő segítsége. Hogy tudnék a ­feszültségemen túllépni, és csak hálás lenni neki?

Ahogy a levél írója, úgy mindahányan törekszünk a leegyszerűsítésekre, miközben az emberi működés rendkívül összetett. Legtöbb esetben egyszerre van bennünk kellemes és kellemetlen érzés, öröm és szomorúság, erő és sebezhetőség, megkönnyebbülés és fájdalom. A neves pszichológus, Carl Jung szerint csak a paradoxon tud közel vinni az élet teljességének megértéséhez. Úgyhogy menjünk kicsit közelebb a jelen esethez!

Lehetünk túlzottan hálásak a nagyszülőnek? (Fotó: Getty Images)

Ha kényes az egyensúly a másik jó szándékának tiszteletben tartása és a saját kellemetlen érzéseink fölvállalása között, akkor messze vagyunk az elengedett, nyugodt állapotunktól. Önbecsapás lenne ezt a belső feszültséget figyelmen kívül hagyni vagy elfojtani, mert azzal egyfajta erőszakot tennénk magunkon. Hatékonyabb megvizsgálni, mi akadályozza, illetve segíthetné kiegyensúlyozottságunkat.

Az erős és határozott, jószándékú emberek mellett megélhetünk eltörpülést, hogy határainkat, szándékainkat és véleményünket nehezebben tudjuk kifejezni. Ennek következtében könnyen elveszíthetjük kompetenciánkat, ami vezethet önbizalmunk megingásához is. Természetes ebben a folyamatban dühöt éreznünk, hiszen az jelzi, hogy ami történik, az nem jó nekünk.

Kapsolódó: 6 mondat, ami azt mutatja, hogy nincs elég önbizalmad

Amennyiben nincs erőnk vagy biztonságunk kifelé határt szabni, bent tartjuk, és magunk felé irányítjuk a dühöt, így képződik a bűntudat.

A hála lehet túl sok, ha nem tisztán meleg érzés, hanem félelemből, igyekezetből, megfelelésből, erőltetésből is ered. Talán érdemes leállni a vég nélküli hálálkodással, és csak akkor kifejezni azt, amikor tényleg mélyről érkezik, így valódibb, igazabb lesz. Ahogy érdemes finoman megpróbálni jelezni, hogy mi jó, illetve nem jó nekünk.

„Igazán nagyra értékelem a segítségedet, de a rendrakást szeretném, ha rám hagynád.” Vagy: „Kitalálhatnánk közösen, hogy miket tudnál csinálni, amíg alszanak a gyerekek.” Lehet nemcsak teendőt, hanem pihenést, olvasást is ajánlani – sokan azért cselekszenek folyamatosan, mert nem is tudják, hogyan lazítsanak.

A történetben nem tűnik föl a férj, hiánya számomra figyelemfelkeltő.