Már az interjú egyeztetésekor említetted, hogy nem csak az írói dolgaidról szeretnél majd beszélni.
Igen, mert nagyon fontos számomra, hogy másfél éve lettem a Hubby, azaz a Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke. Nagy vállalás volt részemről, mert az egyesület egy nemzetközi szervezet magyar szekciójaként a gyerekkönyvszakma egészét fogja egybe. Nem szeretnék patetikus lenni, de abban, hogy ezt elvállaltam, volt egyfajta küldetéstudat, hogy tudok tenni valamit a gyerekkönyvszakmáért azonkívül is, hogy könyveket írok.

Az egyesület próbálja minél szélesebb rétegekhez eljuttatni a minőségi gyerekirodalmat, és tájékoztatni a szülőket, pedagógusokat és könyvtárasokat, hogy miből válogassanak. Rengeteg könyv van, mi pedig tudjuk, melyek jók. Évről évre megszervezzük az Év Gyerekkönyve Díjat, és a honlapunkon tizenöt évre visszamenőleg meg lehet nézni, melyek bizonyultak a legjobbnak. Viszont most azt érzem, belehalok, annyi munkát jelent ez.

Amióta elvállaltam, gyakorlatilag alig jutott időm bármi másra. Most az életem legnagyobb küzdelme az, hogy hogyan vagyok képes ezt összeegyeztetni a saját dolgaimmal. Mert már szinte viszket a bőröm, annyira ­hiányzik, hogy elmélyülősen, akár hónapokra belefeledkezősen tudjak írni. 

Miből fakad ez a küldetéstudatod?
Az én ismertségem megnyit ajtókat. El kellett vállalnom ezt a munkát, részben azért, hogy visszaadjak valamit az olvasóknak. Nagyon sok szeretetet és elismerést kapok, engem a tenyerén hordoz ez a szakma, és azt érzem, ebből a jóból valamit törlesztenem kell. Másrészt azt látom, most különösen nagy szüksége van a pedagógusoknak a támogatásra, továbbképzésre, segítségre, hogy be tudják vinni az osztályba a friss, jó gyerekirodalmat.

Kettészakadt a közvélemény, és az oktatás helyzete jelentős megújulást igényelne.

Egyrészt szükség lenne társadalmi nézőpontváltásra, hogy a pedagógusok presztízse megnőjön. Másrészt annyira változik körülöttünk a világ, hogy elképesztő nagy szükség volna oktatás­politikai újításokra, amelyek idomulnak ahhoz, hogy mik a mai gyerekek igényei. 

Gyerek- és ifjúságikönyv-szerzőként hogyan látod a gyerekeken a változást?
Én még meghozhattam azt a döntést, hogy a gyerekeim­ alsó tagozatban nem kaptak telefont, és felsőben is nagyon meggondoltam, mennyi időre. A mostani szülőket valahogy viszi a sodrás. Úgy fordult a világ, hogy bizonyos helyzetekben bele vannak kényszerítve, hogy menjenek az árral; vagy olyan energiát igényel, hogy küzdjenek ellene, ami lehet, hogy az első gyereknél még kitart, de a másodiknál vagy még később már felőrlődik.

Azzal, hogy a gyerekeket ennyire más ingerek érik, minden megváltozott:

a türelmük, a képességük, hogyan és mennyi ideig tudnak elmélyülni egy szövegben. Azt érzékelem, hogy még az én pörgős, kalandos, sokféle impulzust adó szövegeim is egy bizonyos ponton túl soknak bizonyulnak, mert hosszúak. Most azzal kísérletezem, hogy próbálok rövidebb fejezeteket írni a hosszabb könyvekbe is, hogy több megállási lehetőséget adjon a szöveg.

Intim módon vagy jelen a családok életében, hiszen rengetegen olvasnak a könyveidből a gyerekeiknek esti mesét. Te ezt hogyan éled meg?
Még ha magamtól nem is gondolok ebbe bele, sokan szembesítenek vele. Egészen meghatóan kedves és szép sorokat kapok szülőktől, akik megköszönik azokat az éveket, amelyeket az én könyveim társaságában töltött a család. A másik, ami inkább vicces, hogy mivel tényleg ott vagyok velük ebben az intim helyzetben, ezért kicsit úgy gondolnak rám, mintha ismernének, és néha megdöbbentően közvetlenül kezdenek el velem beszélgetni, vagy osztanak meg velem bensőséges családi infókat. 

Említetted, hogy feszít a hiányérzet. Mi hiányzik a legjobban az írásban?
Nekem az írás a legboldogítóbb tevékenység. Annyira fel tudok benne oldódni, olyan közel kerülök a valós önmagamhoz általa, hogy ezt a fajta hazatalálást muszáj időről időre megélnem. Gyerekkoromban is rengeteg történetet találtam ki, boldogító, másfajta tudatállapot volt, amikor elkezdtek alakulni a fejemben. Az ember nagyon rá tud függeni az írás közben tapasztalt flow-érzésre: ez egy jó értelemben vett drog, amitől nem jó hosszú ideig távol lenni.

Más lelkiállapotban vagy, ha gyerekeknek vagy felnőtteknek írsz?
Sok szempontból nem. Hogy a szívem-lelkem beleteszem, és minden gondolatom a történetre fókuszál, az ugyanaz. Inkább az a különbség, hogy gyerekkönyvek esetében nagyon meg kell fontolni, hogy az adott célkorosztály mit képes befogadni.

Most például annyira égetett, hogy szeretnék önfeledten, boldogan írni, hogy azt találtam ki, írok még egy Ruminit.

Mert boldogító érzés, viszont nem igényli azt a több hónapos feszített kutatómunkát, amit egy történelmi témájú könyv. Úgyhogy most elkezdtem egy Rumini-könyvet, és pont befejeztem egy fejezetet, amit visszaolvasva rájöttem, hogy ez nyomasztóbb, mint egy felnőttregény. Olyan reménytelen helyzetbe sodortam a szereplőket, hogy ez így nem maradhat. Úgyhogy most az a dilemmám, hogy az amúgy jó elgondolásból hogyan fogok viccesen izgalmas fejezetet keríteni. 

De ez hogyan alakul: elszabadul a képzeleted, és megtörténnek olyan dolgok is, amikre te sem számítottál?
Igen, van ilyen. Ebben az ominózus jelenetben Ruminit és néhány barátját foglyul ejtik, és beviszik őket egy sziget közepére, hogy egy bányában dolgozzanak életük végéig, és ehhez még szét is választják őket. Ez horror.

Visszaszelídíted?

Berg Judit: Möbius-akta, Ecovit kiadó

Muszáj! Az a különbség a gyerek- és felnőttkönyv között, hogy az utóbbinál nem kell gondolkodnom, nem lett-e túl durva, hiszen az élet is durva. De a gyerek olvasóimat nem szabad trau­matizálnom. Viszont amikor például­ A Möbius-­aktát, az egyetlen felnőtteknek szóló regényemet írtam, mivel férfi-női kapcsolatokról szól, tudtam, hogy a megfelelő stratégiai ponton muszáj beleírni egy szexjelenetet.

Korábban még nem írtam ilyet, úgyhogy nagy kihívás volt, hogyan tudom úgy megfogalmazni, hogy megfeleljen az ízlésemnek, ne legyenek elmismásolva a dolgok, de ne legyen se trágár, se túl szókimondó. Bevallom, hogy ennek az egybekezdésnyi jelenetnek hatszor futottam neki. Volt, hogy elolvastam, és megállapítottam, ez még egy gyerekregényben is túlságosan virágnyelven lenne, a következő viszont túl trágár lett, majd az azt követőben a férfi túl gyengédre sikeredett. De a végeredménnyel elégedett vagyok, fel tudom vállalni, akár azt is, hogy felolvassam.

Némelyik könyved, akárcsak a Liana, rengeteg kutatómunkát igényel. Most, hogy már az életünk része, használod a mesterséges intelligenciát információgyűjtéshez?
Arra nem, mert nem bízom benne. De ha utazom valahova, akkor megkérdezem, mit érdemes felderíteni, és kérem, hogy állítson össze sétaútvonalakat. Használom dolgok gyors lefordítására, árajánlatok írására is, vagy hogy jegyzeteljen ki valamit, de ilyenkor ellenőrzöm, mert mondom: nem bízom benne. 

Nekem azt javasolta a mesterséges intelligencia, hogy kérdezzem meg tőled, hogy ha valamelyik könyvedből interjút készítene veled egy karakter, vajon ki lenne az, és mit kérdezne.
Két ötletem van. Az egyik lehetne a Lianából az egyik gyerek, akit talán érdekelne, miért izgatott ennyire, mit csináltak ők négyen negyven napig az őserdőben. Mert a legnagyobb hangsúly ezen van a regényben, és lehet, hogy kíváncsiak lennének rá, hogyan találtam ki, mivel teltek a napjaik.

A másik ötletem pedig a Szélvésztől kergetve című ifjúsági regényem, amelyben Petőfi korába mennek vissza mai gyerekek.

Ennek a főszereplője, Juli, azért is áll közel a szívemhez, mert sok szempontból hasonlít a férjem nagylányára, akinek nem én vagyok az édesanyja, de nagyon szeretem őt. Ő pedig Petőfit, ezért engedélyt kértem tőle, hogy Julit róla mintázzam. Megengedte, de azt kérte, ne legyen teljes a hasonlóság. Ezért ezt a karaktert bizonyos szempontból bensőségesen ismerem, más szempontból viszont nem. Szerintem ő biztosan a földi megfelelőjéről kérdezgetne.

Kapcsolódó: Idei könyvújdonságok, amiktől a gyerek azonnal leteszi a tabletet

Mit olvasol idén nyáron?
Nagyon bevásároltam a könyvhéten. Szeretem a kortárs magyar szerzők műveit, és vannak nagy kedven­ceim, úgyhogy biztosan fogok Spirót és Selyem Zsuzsát olvasni, valamint a nagy kedvencem, Csabai László új Szindbád-könyvét. De verseket is előveszek majd. És begyűjtöttem egy csomó gyerek- és ifjúsági könyvet. Úgyhogy szokás szerint harminc könyv áll az éjjeliszekré­nyemen. 

Tudsz annyit olvasni, amennyit szeretnél?
Nem! Most is épp több könyvet olvasok egyszerre, az Egy félénk férfi atlaszát Christoph Ransmayrtől, Szűcs Péter Dharmáját, Mátyus Melinda új könyvét, az Inkább az enyém címűt. 

Van olyan nyári olvasmányod, ami egész életedre meghatározóvá vált?
Évekig nem volt olyan nyár, hogy ne olvastam volna el Rejtőtől Az előretolt helyőrséget. Viszont Esterházynak, akit gimnazista korom óta imádok, volt egy előadása a Mindentudás Egyetemén, amit aztán a Magvető kiadott egy kis vékony kötetben, A szavak csodálatos életéből címmel. Elképesztően szellemes és szenzációs esszenciája mindannak, amit alkotott, és amit a világról gondolt. Imádom ezt a könyvet. Minden nyáron, amikor leköltözünk a Balatonra, elolvasom, így adok valamiféle rituális kezdetet a pihenésnek.

Kapcsolódó: Kvíz – Emlékszel a legnépszerűbb retró gyerekkönyvekre?

Fotó: Dohi Gabriella / Óbudai Anziksz