A természet nem passzív díszlet, hanem aktív résztvevője a pszichés egyensúlyunknak. Akár egy balatoni nyaralás, egy hosszú hétvége a Bükkben vagy egy spontán csillagles a kert végében – minden ilyen élmény segíti az idegrendszert abban, hogy újrahangolódjon. Sőt, a legújabb felfedezések szerint a természet közelsége nemcsak mentális, de általános egészségünkre is jó hatással van.

Mindezt a romantikusok már réges-régen sejtették. Jean-Jacques Rousseau úgy vélte, hogy az ember csak a természethez visszatérve találhatja meg önmagát – míg a városi lét zaja nemcsak a lelket, de a testet is megbetegíti. A 18-19. századi költők, mint Wordsworth, Shelley vagy épp Petőfi, a természetet nem csupán ihletforrásként, hanem valódi gyógyító, embert formáló erőként látták.

És bizony nem is tévedtek: ma, évszázadokkal később, egyre több tudományos kutatás igazolja, hogy a fák, a madarak, a virágok, sőt még a csillagok is hatnak ránk – nemcsak az irodalomban, hanem idegrendszerünkben és sejtjeink szintjén is. A természet valóban gyógyít.

Nem luxus, hanem szükséglet

Mindez igen hosszú időn keresztül fel sem merült a hagyományos tudományok világában. Pedig kísérletek voltak rá. Például a híres építész professzor, Roger Ulrich (a svéd Chalmers Műszaki Egyetem, valamint a dán Aalborg Egyetem építész professzora, a leggyakrabban hivatkozott kutató a bizonyítékokon alapuló egészségügyi tervezés területén) már 1972 és 1981 között azt vizsgálta, hogy hogyan hat az epehólyagműtét után lábadozó páciensekre, ha szobájukból a természetet látják, nem pedig épületeket.

Akkor arra jutott, azok a betegek, akik kórházi ágyukból fákat láttak az ablakon át, gyorsabban gyógyultak, kevesebb fájdalomcsillapítóra volt szükségük, és ritkábban tapasztaltak szövődményeket.

Az amerikai író, újságíró és gyermekjogi aktivista, Richard Louv 2005-ben jelentette meg Last Child in the Woods: Saving Our Children From Nature-Deficit Disorder (utolsó gyermek az erdőben: gyermekeink megmentése a természethiányos rendellenességtől) című könyvét. Amikor írta, nagyjából hatvan olyan tanulmányt talált, amely azzal foglalkozott, hogy a természet közelsége mégis hogyan hat az ember idegrendszerére.

2022-ben egy, a Journal of Global Health nevű egészségügyi folyóiratban publikált tanulmány már kilencszázötvenkettőt számolt össze a témában. Richard Louv egyébként igen úttörő módon már húsz évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy közvetlen összefüggés lehet a mai generáció életében a természet hiánya – amit ő természethiánynak nevez – és a leginkább aggasztó gyermekkori tendenciák, például az elhízás, a figyelemzavar (ADHD) és a depresszió terjedése között.

Azt feltételezte, hogy a figyelemzavar és az agresszió természetes környezetben csökken, ami szintén elősegíti a gyógyulás folyamatát. 

A természet közelsége nemcsak a mentális, de a fizikai egészségünkre is hatással van (Fotó: Getty Images)

A téma egyre népszerűbb, illetve fontosabb, és csak nő azoknak a kutatásoknak a száma, amelyek arra jutnak, hogy a természetben töltött idő – amennyiben az emberek biztonságban érzik magukat – ellenszere lehet a stressznek: csökkenti a vérnyomást és a stresszhormonok szintjét, az idegrendszer izgatottságát, a szorongást, javítja az immunrendszer működését, a hangulatot – sőt: növeli az önbecsülést.

Természet receptre

Egy 2019-es tanulmányban dr. Mathew P. White, az exeteri egyetem európai környezet- és egészségügyi központjának vezetője és csapata megállapította, hogy azok, akik hetente két órát töltöttek zöldterületeken – helyi parkokban vagy más természeti környezetben, akár egyszerre, akár több alkalom alatt –, lényegesen nagyobb valószínűséggel mondták azt, hogy jó egészségnek és pszichológiai jóllétnek örvendenek, mint azok, akik nem.

A két óra szigorú határ volt:

kutatásukból világosan kirajzolódott, hogy azoknak, akik nem érték el ezt az időtartamot, nem származott belőle valódi előnyük. 

De ennél is döbbenetesebb megfigyeléseket kötöttek már össze a természettel: egy 2021-es tanulmány szerint a gyerekkori, szabadban töltött idő összefüggésbe hozható a felnőttkori rövidlátás kockázatának csökkenésével. Egy több mint kétszázhatvanezer ember adatait vizsgáló ausztrál kutatás pedig arra jutott, hogy azok között az emberek között, akiknek lakóhelye negyven százalék feletti zöldterülettel rendelkezik, kisebb a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélye.

A koronavírus-járvány idején rendkívüli módon megnőtt a mentális egészség iránti igény, ekkor lett igazán népszerű a japán eredetű, egyébként a nyolcvanas évek óta létező „erdőfürdőzés” (sinrin-joku) is, amely tömegeket ösztökélt arra, hogy kimenjenek a természetbe. És milyen jól tették!

A csillagos éghez való kapcsolódás mértéke arányosan összefügg a jólléttel és a mentális egészséggel (Fotó: Getty Images)

Hiszen az erdőfürdő, a természet közelsége klinikai vizsgálatok szerint is azt teszi, amit már Richard Louv is feltételezett:

csökkenti a kortizol- és adrenalinszintet (ez a két hormon aktiválja stresszhelyzetben a „harcolj vagy menekülj”-reakciót), a vérnyomást, lassítja a pulzust, javítja az alvás minőségét, az immunrendszert is aktiválja, enyhíti a depressziót, azaz javítja a mentális egészséget. 

Az illatok is számítanak!

Kathy Willis brit biodiverzitás-professzor szerint az is hatással van az egészségünkre, ha belélegezzük a természet illatait. Az illékony szerves molekulák, amelyek a növényből a levegőbe kerülnek, gázzá válnak, átjutnak a tüdő membránján, majd bekerülnek a vérünkbe, és ugyanúgy hatnak bizonyos biokémiai folyamatokra, mintha gyógyszert szednénk. 

A természet ráadásul az emberi mikrobiomra is hatással van. Szintén Willis mesélt arról a finn kutatásról, amelyet óvodáskorú gyermekek körében végeztek. Az egyik csoport tagjai huszonnyolc napon át egy olyan homokozóban játszottak, ahová a helyi fenyőerdőből hoztak földet, míg a többiek a megszokott steril homokban töltöttek időt.

Mindkét csoport tagjainak megmérték a bőr- és bélmikrobiomját (ez a rajtunk és bennünk élő jó mikroorganizmusok összessége), illetve vért is vettek tőlük. A kutatók azt találták, hogy azoknak, akik a természetes talajjal dúsított homokozóban játszottak, jelentősen javult a bélmikrobiomjuk, a vérükben mért gyulladásos markerek szintje pedig jelentősen csökkent.

A professzor szerint már azzal is sokat tehetünk magunkért, ha otthonunkban és irodánkban növényeket helyezünk el. Külön kiemelte a magyar háztartások egyik kedvencének, a zöldikének a jótékony hatását.

Merüljön meg a csillagokban!

Vízpart: a „kék zóna” varázsa

A víz közelsége – legyen az tó, folyó vagy tenger – is rendkívül jó hatással bír. A pszichológusok ezt kéktér-hatásnak (blue space effect) nevezik, és évek óta vizsgálják. A víz látványa és hangja ritmikusan stimulálja az agy nyugtatásáért felelős központjait. Aki rendszeresen vízparton sétál, úszik, vagy csak ül egy stégen, és nézi a vizet, az szinte észrevétlenül kerül meditatív állapotba.

Ráadásul a tenger sós párája vagy egy tó illata nemcsak romantikus élmény, de a légzőrendszert is tisztítja.

A sós vízpára mikroszkopikus részecskéi gyulladáscsökkentő és nyugtató hatásúak – nem véletlen, hogy sok légúti betegségnél is ajánlják a tengerparti nyaralást.

Napfény: természetes antidepresszáns

A nyár legnagyobb ajándéka talán a napfény. A bőrünket érő napsugarak nemcsak a D-vitamin szintézisét indítják be, de serkentik az agyban a dopamin és a szerotonin termelését is. Ezek a hormonok alapvetően befolyásolják a hangulatunkat, alvásminőségünket és motivációnkat. Még a napfelkelte vagy naplemente nézése is bizonyítottan csökkenti a stresszt, és növeli a hála érzését – utóbbi kulcsfontosságú tényező a lelki ellenálló képesség (reziliencia) szempontjából. 

Csillagfürdő: javítja az alvást, perspektívát ad

A modern ember alig lát csillagos eget. A városi fények elhomályosítják az éjszaka természetes szépségét – pedig a csillagok bámulása az egyik legrégebbi módszer a megnyugvásra, és arra, hogy új perspektívát nyerjen életünk. Egy 2024-es kutatás igazolta, hogy a csillagos éghez való kapcsolódás mértéke arányosan összefügg a jólléttel és a mentális egészséggel.

Illusztráció: Getty Images