Tisztában vagyok a jelenség hátterével, de a saját gyerekeimnek azért idegesítően sokat magyarázom, hogy legalább közlekedés közben legyenek éberek. A mindentudó anyák kioktató hangnemében adom ezt elő menetrendszerűen, talán ezért is volt nagy pofára esés, amikor három hete az irodaházban irdatlan nagyot pereceltem.
A szerkesztőségből szaladtam fel a könyvkiadásra, a szandálom beakadt a lépcsőbe, repült a telefonom, a belépőkártyám, a tárcám, rázuhantam a térdemre, azt sem tudtam, hol vagyok. Rettenetesen szégyellem, hogy mindez azért történt, mert a telefonomat néztem, ráadásul semmi életbevágó nem volt, egyszerűen csak az üzeneteimet pörgettem át. Az aznapi programomat le kellett mondanom, alig bírtam hazabotorkálni, pár nap jegelés, kenegetés után tudtam csak újra rendesen mozogni, és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy olcsón megúsztam.
Se lát, se hall, csak néz… (Fotó: Getty Images)
A közlekedési vállalatok minden évben felhívják a figyelmet, hogy vasúti átjárókon, síneken, kereszteződésekben milyen sok tragédia történik azért, mert az emberek nem vesznek észre egy közeledő járművet.
De a baj megtörténhet a járdáról vagy a buszról lelépve, a mozgólépcsőn, egy parkban és egy boltban is.
A Gitnux nemzetközi statisztikái szerint évente több mint száznyolcvanezer járókelő szenved balesetet okostelefon használata közben,és a gyalogosokat érintő halálesetek negyedében a telefon vagy a fülhallgató miatt terelődik el az áldozat figyelme. A szlengben mobilzombinak nevezik azokat, akik csak a telefonjukra figyelnek, de hiba lenne azt gondolni, hogy a probléma kizárólag a fiatalokat érinti. Mindannyiunkkal megesik, hogy kizárjuk a világot, aztán meg csodálkozunk, ha kicsúszik alólunk.
