Nem is kellene elmondaniuk, micsoda összhang van közöttük, hiszen ez abból is látszik, ahogyan nyilatkoznak. Kitűnő arányérzékkel adják át egymásnak a szót, pedig valószínűleg könnyedén be tudnák fejezni akár egymás mondatait is. Mégis átjön, mennyire más karakterek.
Valószínűleg ez is az oka, hogy olyan produkciót tudtak közösen megálmodni és megvalósítani, amely jelenleg egyedülálló a világon.
Betti és Kriszti az úgynevezett élő trapéz zsánermesterei, ami azt jelenti, hogy Betti teste formálja a trapézt, ő a passzívabb része az előadásnak, Kriszti pedig az ő testét használja, hogy a lehető leglátványosabb trükköket mutassa be.
A Body Trapeze duóban Betti és Krisztina 2020-tól dolgoznak együtt, de a két lány már korábbról ismerte egymást. Ketten két különböző irányból érkeztek. Betti mindig is imádott mozogni, gyerekkorában tornázott, majd egy barátnőjétől hallotta, hogy létezik artistaképző. Az évek alatt szerelembe esett az artistaművészettel, és rájött, hogy ez az ő útja. A Recirquel társulat alapító tagjaként indult karrierje: tizenhét éves kora óta a világot járja légtornaszámokkal.
Kriszti táncosként kezdte, tizenkét év klasszikus balett és öt év versenyszerű show-modern tánc mellett az akrobatika iránti vonzalma vezette a cirkusz világába. Végül édesanyja talált egy nyári tábort, ahol az akrobatikán kívül volt alkalma kipróbálni különböző cirkuszi zsánereket, így jött rá, hogy a levegőben igazán jól tudja kamatoztatni a táncteremben megszerzett tudását.

Betti és Kriszti a Cirque du Soleil-lel is turnézott
Gondosan felépített álom
A Body Trapeze 2005-ben alakult Európa legextrémebb cirkuszában, a németországi Flic Flacban két magyar artistanővel, Stock Bernadett-tel és Tokár Edinával. Betti 2017 óta dolgozott az eredeti koncepcióban Bernadett-tel, majd a pandémia beköszöntével megörökölte a számot, annak eredeti formájában. Rengeteg potenciált látott benne, viszont azt is tudta, szüksége van egy partnerre, akivel új szintre emelhetik a Body Trapeze-t. Amikor átgondolta, ki jöhet szóba, gyorsan egy névre szűkült a kör, Kriszti lett a befutó.
Betti világéletében partnerekkel dolgozott a levegőben, Kriszti hozta a táncos múltját, a Covid miatt pedig rengeteg idejük volt kitalálni, mit kezdenek a lehetőségeikkel.
– Szinte terápiával ért fel, amikor alkotói módba kapcsoltunk, és elkezdtünk a nulláról kísérletezni.
Kreatív elmék vagyunk, és mivel ehhez a műfajhoz nincs tankönyv, szabadon szárnyalt a képzeletünk.
A trükköktől a koreográfián át a zenékig, kosztümökig és a marketingig gyakorlatilag az egész imidzs felépítése a folyamat része volt – idézi fel Betti. – Az élő trapéz számunk az elmúlt öt év kreációja, de mindig variálunk rajta valamit, ez egy soha véget nem érő folyamat.

A produkció egyedülálló a világon
Egymás lelkére kötve
Laikusként is sejthető, mekkora bizalmat igényel, ha két ember tökéletesen egymásra van utalva 15 méter magasban, biztosítás és háló nélkül.
– Nagyon oda kell figyelni egymásra, már az is gyanús, ha egyikünk kicsit máshogy veszi a levegőt – meséli Kriszti. –
Ha szükséges, kommunikálunk, vannak hangjelzéseink, mert bizonyos trükköket csak akkor lehet elindítani, ha megbizonyosodunk arról, hogy a másik is készen áll.
Nagyon rizikós szituációnk még nem volt azon kívül, hogy egyszer motorhiba miatt fenn ragadtunk a magasban előadás közben, és miután egyértelművé vált, hogy a motor nem fog megjavulni, a saját biztonsági forgatókönyvünk lépett érvénybe: egyikünk teljes testhosszával a lehető legközelebbről engedte le a behozott matracra a másikat, majd közvetlenül az eszközbe kapaszkodva ugrott egy magasra tartott bálára (vastag matrac). A Covid alatt azzal is szórakoztattuk magunkat, hogy minden lehetséges veszélyhelyzetre kitaláltunk valami megoldást.
– A magasban mind a ketten bekapcsoljuk a telepátiát – teszi hozzá Betti. – Köztünk ez nagyon jól működik, aminek az egyik kulcsa, hogy nagyon hasonló az észjárásunk a levegőben. A kezdet kezdetén lefektettük: első a munka. Sokan ott véreznek el, hogy nem tudják priorizálni a dolgokat. Annak ellenére, hogy ez munkakapcsolatnak indult, szinte rögtön beindult köztünk a gondolatolvasás.
De közben amennyire hasonlítunk sok dologban, annyira különbözünk is másban. Mindkettőnknek van szabad tere, hiszen a munkánkkal járó összezártságot nem lehet a végtelenségig jól menedzselni, de mi ezt a balanszot nagyon jól megtaláltuk.