Padlás, copf, szerelem

Ha az első tizennyolc év valóban meghatároz egy embert, akkor az én gyönyörű gyerekkorom felvillanó emlékeit kell megosztanom. Nagy szeretetben és figyelemben nőttem fel, egy szem gyereke, legfőbb „projektje” voltam a szüleimnek. Ma is előttem vannak a Tűzoltó utcai ház negyedik emeletre vezető lépcsői, és a rejtélyes padlásajtó, amely mögé sosem pillanthatok be. Az ágyam melletti lambéria, ahol a fa rajzolatába alakokat képzelek. Fűtetlen konyhánk, ahol mégis mindig meleg van a sütőtől. Egy karácsonyeste, amikor meglátok egy igazi angyalt kisurranni a nagyszobából. Az óvoda udvara, ahol hideg a homok, mert sosem süt be a nap. A suli tornaudvara, ahol egyszer kibontom a hosszú copfomat, hogy sörizésnél lobogjon a hajam, és izgulok, mit szól majd anyukám a rendetlenségemhez. A sulibüfé, ahol az általános iskolások és a gimnazisták végre vegyülhetnek, és megpillantom a fiút, akibe bele vagyok esve. 

Ízek, illatok, hangulatok

Az első slukk egy anyukámtól elcsent cigiből, amit még sok slukk követ, és aminek eredménye egy torokgyulladás. Édesapám szalvétába csomagolt tízóraijai, amelyek mindig átitatódnak a vajjal, és amúgy sem vagyok sosem éhes. Egy hosszabb kórházi tartózkodás, amikor egy idősebb fiútól megtanulok rágógumiból lufit fújni. Liszt az orromban, és nagymamám keze, ahogy a tésztagyúrásnál végigsiklik a sodrófán. A sarki cipőbolt, ahová suliból hazafelé sokszor betérek szippantani egyet a bőr szagából. 

Zene, tánc, színpad

A balettórák előtt a cipő szalagjának körbefonása, miközben a nagylányok nagylányos témákról csacsognak. A gyerekszínészképző szüneté­ben a Magyar Rádió aulájában színészóriásoktól (Gobbi, Sinkovits, Bessenyei) autogramgyűjtés. A Máté Passió éneklése a Lukin László vezette iskolai kórussal az Erkelben, ahol a színpadon moccanni sem szabad. Európa Kiadó-koncert, ahova az unokabátyám visz el, és ami elképesztően menő. Sikertelen felvételi a rádió gyerekkórusába, ahol a skálázásnál egy félhangot nem tudok kiénekelni a zongora után, bárhogy igyekszem is.