A szexting – vagyis a szexuá­lis tartalmú szövegek és képek digitális megosztása – visszavonhatatlanul a kamaszkultúra része lett, és az utóbbi években egyre gyakoribbá és összetettebbé vált. A Be Social reklámügynökség 2023-as kutatása alapján a megkérdezett 14–18 év közötti magyar fiatalok 60 százalékától kértek már erotikus tartalmú fotót, és 13 százalékuk küldött is ilyet magáról. Az amerikai kutatók becslései megoszlanak a pontos számokról, egyesek szerint a tizenévesek 20 százaléka szextingelt már, más tanulmányokban a 60 százalékot is meghaladja azoknak a száma, akik kipróbálták.

Ennek ellenére sok szülő azt a leegyszerűsítő megközelítést alkalmazza, hogy azt kéri a tizenévesektől, hogy soha ne tegyenek ilyet. Ám a jelenség mögött sokkal több van, mint puszta kíváncsiság.­ Miért élnek ezzel a lehetőséggel a fia­talok, és hogyan reagálhat jól egy szülő? Valamint milyen jogi következményei lehetnek? Szakértőkkel beszélgettünk.

A szexting mozgatórugói

Több különböző erő is dolgozik ilyenkor a háttérben. Stich Gergő pszichológust kértük meg, hogy foglalja össze, mégis milyen belső késztetés visz rá arra egy kamaszt, hogy meztelen, szexuális tartalmú fotókat küldjön magáról.

– Ez tulajdonképpen kísérletezés a szexualitással, ami látszólag biztonságos távolságból történhet meg. Azok, akik most ismerkednek ezzel a témakörrel, úgy érezhetik, hogy így nem kerülhetnek direkt veszélybe, nem kell túl sokat kockáztatniuk, mégis próbálkozhatnak tapasztalatszerzéssel. Illetve ez egyfajta kísérletezgetés a függetlenségükkel is.

Elvégre a szexualitás az egyik első olyan dolog, amelyre már felnőtt-­tevékenységként tekint a kamasz, kihagyva ebből a szülőket.

Ezenkívül az is lehet hajtóerő, hogy figyelemre, szeretetre, kapcsolódásra vágynak, hogy észrevegyék őket. Különösen a lányok kaphatnak emiatt nagyfokú figyelmet a fiúktól. De létezik olyan motiváció is, ami viszont félelemből táplálkozik: félnek a visszautasítástól, az elhagyástól. Tehát úgy érzik, hogy ha nem mennek bele ebbe a „játékba”, akkor nem tűnnek olyan érdekesnek, esetleg el is hagyják őket.

Na és persze ott a csoportnyomás is, hogy azt érzik, nem lesznek elég „menők”, ha nem teszik meg.

Az utóbbi dinamikák viszont már az érzelmi kényszer egy formáját vezetik be, ami utat nyithat az egészségtelen kapcsolati mintáknak felnőttkorban. És a kutatások rendre arra jutnak, hogy néhány esetben bizony a szégyen is lehet motiváció. Ha egy kamasz úgy gondolja, hogy nem kívánatos, vagy nincs rendben a szexualitásával, akkor ennek kompenzálására is használhatja a kirívó magatartást, vagy az ilyen jellegű képek küldését. Ilyenkor ezzel próbálja bizonyítani annak ellenkezőjét, mint amit érez magáról.

A kamaszok agya másként működik, ezért nem hatnak rájuk mindig a mi racionális érveink (Fotó: Getty Images)

A szakember fontosnak tartja leszögezni, hogy a témával foglalkozó tanulmányok mind arra jutnak, hogy amennyiben nem sérülnek a kamasz jogai, nem kell megijedni: 

– Egy átfogó, a résztvevőket hosszú időn át követő kutatás is azt találta, hogy a szexting nincs negatív hatással a szexuális fejlődésre és a pszichológiai fejlődésre sem. Persze a személyes körülmények sokat számítanak, egyáltalán nem mindegy, milyen típusú szexting volt, párkapcsolatban történt-e, visszaélt-e vele bárki. Ilyen típusú incselkedések mindig is voltak, csak most a technológia jobban teret enged ezeknek.

Felnőttként természetesen felmerül bennünk, hogy kísérletezgetés ide vagy oda, de hát már a tinik is tudják: ami egyszer felkerül az internetre, az örökké ott is marad… Miért nem képesek felmérni a kockázatát annak, hogy a képeik kikerülhetnek az ellenőrzésük alól, sőt vissza is élhetnek velük? A válasz a biológia. Az agyunk prefrontális kérge az, amely az impulzuskontrollt, az ítélőképességet és az előrelátást irányítja, azt, hogy megfontolt döntéseket hozzunk. Ez azonban a húszas évek közepéig nem fejlődik ki teljesen. Ez azt jelenti, hogy a tizenévesek nagyobb valószínűséggel részesítik előnyben a rövid távú jutalmakat, ezért vállalnak nagyobb kockázatokat.

Amikor visszaüt

– Önmagában tehát a szexting nem feltétlenül rossz, akkor válik azzá, ha egy ilyen nagyon privát és személyes, sebezhető képet, mint az úgynevezett explicit fotó, más személyek is meglátnak, mint akiknek szánta az illető – magyarázza Stich Gergő. – És egyébként akkor válik hosszú távon traumatikussá, hogyha az ezzel kapcsolatos élmények feldolgozatlanok maradnak. Ha egy kamasz, akinek a képével visszaéltek, eljut terapeutához, akkor képes lesz feldolgozni ezt a bizalmi törést, árulást – hiszen ez egy árulása annak, aki a képet továbbküldte, mert visszaélt a másik sebezhetőségével. Ha ez feldolgozatlan marad, az kihathat a gyerek későbbi kapcsolatai­ra is, például arra, hogy mennyire szívesen közelít, vagy mennyire bízik meg legközelebb másokban akár érzelmi, akár szexuális szempontból.

Különösen fontos a szakértő segítség, ha a fiatal egy ilyen eset miatt bullying, vagyis zaklatás áldozata lesz, vagy esetleg az áldozathibáztatás során a szexuális viselkedését állítják pellengérre (angolul slut-shaming a szakkifejezés neve). 

– Ilyenkor hasonló dolog történik, mint más jellegű bántalmazások esetén – magyarázza a pszichológus. – Sérül a kapcsolat a külvilág, az emberek felé. Ha az áldozat hajlamos elfogadni a többiek nézőpontját, akkor elfogadja, hogy ő rossz,­ hogy nevetség tárgya. „Rossz vagyok, nem vagyok szerethető” – ez fogja belülről marcangolni, az is előfordulhat, hogy elhiteti magával, hogy mostantól úgy kell viselkednie, hogy megfeleljen ennek a gyűlölt képnek.

Elkezdheti támadni magát, ami végül önsértésben is megnyilvánulhat.

Az önbántalmazás legtöbb formája egyébként a szégyenből ered. Ezért fontos ilyen helyzetben a terápia, mert a harag szakember segítségével való megélése sokat segít abban, hogy ne maradjon feldolgozatlan érzelem, ne maradjon szégyen, ami miatt magára haragszik majd az érintett.