Pillanatokon belül hivatalosan is elstartol a nyár. Mert a legtöbb családban akkor kezdődik igazán, ha a gyerekek befejezik az iskolát. Ám akkor hirtelen megváltozik minden. A reggeli csúcs megszelídül, nap elején csitul az őrjítő forgalom, a város érezhetően lelassul, könnyebben átjutunk a piros lámpánál, hiszen a gyerekek még alszanak. 

Az elmúlt években egyre inkább azt tapasztalom, egy nyári szünetet megszervezni több gyerekkel nagyjából annyi energia, mintha egy költözést és egy felújítást akarnánk összehozni egy nyár alatt. A vakáció sokkal hosszabb, mint a szabadságunk, jól jön a szülői varázslat.

Láthatunk igen kreatív megoldásokat is: szülőket, akik beosztják egymás között a gyerekvigyázást, táborszervezéseket ismerős tanárokkal, nagyszülői turnusokat, és legvégső megoldásként még mindig ott van a „rendben, beviszlek a munkahelyemre, de légy szíves, most ne építs sátrat az iroda közepén”. 

A másik nagy kérdés: el tudunk-e utazni egyáltalán valahova?

Mert nem mindenkinek sikerül ezen a nyáron útra kelni, nem sok bakancslista teljesül idén. Egyre többen döntenek úgy, hogy a saját kertjükben nyaralnak, költséget csökkentenek – de nem élményeket. Mert egy otthon töltött vakáció is lehet emlékezetes. Az angoloknak külön kifejezésük is van erre: staycation, azaz otthon nyaralás.

Nincs ébresztőóra, van viszont esti fagyizás a családdal, lusta délután a strandon, társasozás a kertben, közös filmnézés pattogatott kukoricával, esetleg a szomszéd gyereket is meghívva. Vagy turistát is lehet játszani egyszer végre a saját városunkban – ez mind maradandó élmény. Mert nem az a kérdés, hová megyünk, hanem az, hogy hogyan vagyunk együtt. Főleg ha másnap nem kell korán kelni…

E heti lapszámunkban ismert embereket kérdeztünk arról, hogyan tervezik a nyarukat. Lesz-e utazás, kaland, vagy csak a jól megérdemelt semmittevés.

Olvassunk, tervezzünk, hosszú még a nyár előttünk.