Nemesek a neten
A műkereskedők között ismert tény, hogy régi magyar nemesi családok leszármazottai külföldről is figyelik a hazai aukciókat, és ha felfedezik a címerüket, általában lecsapnak arra a tárgyra, amelyen kiszúrták. Például egy étkészlet hiányzó darabjára, amely a történelem viharaiban messzire sodródott tőlük. Az árverések során több ízben feltűntek már hasonló, magángyűjteményből előkerült darabok, amelyek szinte minden alkalommal kiugró leütési árral keltek el. Ez az ezüstből készült pohár a Károlyi család familiárisának címerét tartalmazza, a 17. század elején készülhetett, és komoly összegért talált új gazdára.
Kikiáltási ára 850 ezer forint volt,
5 millió forintnál koppant a kalapács.
Több mint száz év után bukkant elő
Néhány éve a munkatársakat eladásra szánt bútorok vizsgálata miatt hívták egy lakásba, ahol a festményszakértő kolléga véletlenül meglátott egy képet a sarokban, koszos, elhanyagolt állapotban. Kiderült, hogy a tulajdonosok nem tudják, ki a festő, ezért a szakértő felajánlotta, hogy megtisztítják. Miután a restaurátorok kezelésbe vették, azonnal látszott, hogy Czóbel Béla egyik korai, hiánypótló műve: a száznégy év után előkerült Körhinta, amely nemcsak az életmű szempontjából fontos alkotás, hanem a nagybányai festőkolónia történetének feltárásában is jelentős mérföldkő.
– Elképesztő, de még mindig bőven vannak lappangó kincsek a pincékben, padlásokon – fűzi hozzá Fertőszögi Péter, a BÁV ART művészeti igazgatója, akit a Kincsvadászok című tévéműsorból is ismerhetünk. – Az örökösöknek sokszor fogalmuk sincs, mit birtokolnak. Találtunk hatmillió forintot érő Zsolnay padlóvázát, amellyel az ajtót támasztották ki, nehogy becsapja a huzat – és nem azért, mert annyira gazdagok voltak. A szocializmus idején háttérbe szorult a polgári lakberendezési szemlélet, ezért a műtárgyakhoz kapcsolódó tudás is nagyrészt elveszett a generációk között.
A kép kikiáltási ára 12 millió forint volt, és végül 44 millió forintot fizettek ki érte.
Történelmünk egy darabja
Amikor Fertőszögi Pétert egy telefonáló azzal kereste meg, hogy nála van a magyar koronázási palást egy eredeti darabja, arra gondolt, oké, nálam meg a jogar. De mivel azt vallja, minden felajánlást meg kell vizsgálni, hiszen ebben a szakmában sosem tudhatják, mi gurul ki egy sarokból, természetesen fogadta a tulajdonost. Így került hozzájuk az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb hazai aukciós tétele.
Az eredetileg Szent István király és Gizella királyné által, 1035-ben adományozott miseruhából készült palástot az 1849-es szabadságharc után a koronázási jelvényekkel együtt egy ládába rejtve elásták, és csak 1853-ban került elő. Mivel a rozsdás vasláda maradandó nyomokat hagyott rajta, Ferenc József 1867-es koronázása előtt restaurálták, és az uralkodóra szabták. A munkával a kor leghíresebb aranyhímzőjét bízták meg, akinek egyik segédje, Szentey Sándor a munka végeztével megőrzött egy, a palástból kikerült négy centiméteres, arany- és selyemfonállal hímzett, három igazgyönggyel díszített darabkát. Nem ellopta, hanem ereklyeként megőrizte, ahelyett, hogy szabászati hulladékként kidobta volna. Leszármazottai a töredéket öt generáción át őrizték, és végül bevitték szakértőnk irodájába. Innen az Iparművészeti Múzeumba került bevizsgálásra, majd amikor egyéves kutatás után beigazolódott a valódisága, akkor bocsátották árverésre. Nehéz volt kitalálni az árát, hiszen ilyen típusú tárgy korábban még sohasem került kalapács alá.
A műtárgyat az aukció előtt az örökségvédelmi hivatal levédte, így a magyar államnak elővásárlási joga volt rá. Az aukciós teremben óriási érdeklődés övezte a történelmi ereklye sorsát, a győztes mégis egy online licitáló volt, aki 17 millió forintot (ami leütési jutalékkal együtt összesen 21,25 millió forint) ajánlott a magyar történelem egy darabjáért. Azonban nem sokáig örülhetett neki, mert a Magyar Nemzeti Múzeum képviselője felállt, és bejelentette, hogy a múzeum élni kíván az elővásárlási jogával, így végül az intézmény fizette ki az összeget, és őrzi azóta is a palást darabkáját.
Kikiáltási ára 1,8 millió forint volt, 21,25 millió forintért kelt el.
Botrányos szerelem
Ennek a pirogránitból készült, eozinmázas kandallónak az az érdekessége, hogy Zsolnay Miklós, Zsolnay Vilmos egyetlen gyermeke, szerelmi ajándékként építtette Bónis Malvin színésznő otthonába, akivel viharos viszonyt ápolt. Miklós 1910 karácsonyán mutatta be Malvint leendő feleségeként hagyománytisztelő családjának. A színésznő egy óriási ajándékdobozból ugrott elő, a frivol jelenet láttán a família nőtagjai közül többen sírógörcsöt kaptak. A kapcsolat nem is nyúlt túl hosszúra, viszont a szakítás után a gazdagon díszített kandalló a Thököly úti villában maradt, sőt, fantasztikus módon átvészelt két világháborút. A villát 1965 után szükséglakássá alakították, és amikor a munkatársak figyelmét felhívták a kandallóra, erősen leromlott állapotban találták.
– Itt is bebizonyosodik az az alaptétel, hogy egy tárgy értékét nemcsak a szépsége, ritkasága adja, hanem az egykori tulajdonosa is. Ha egy ismert személyhez köthető, az a többszörösére tudja felhúzni az árát. A kandalló az aukció során Gyugyi László híres gyűjteményébe került, onnan pedig a Zsolnay-negyedbe, ahol ma is látható – tudtuk meg a szakértőtől.
A licit 18 millió forintról indult, a vége, jutalékkal együtt, több mint 26 millió forint lett.
