Egyik kedvenc sorozatom a Ted Lasso. Egy amerikaifoci-edzőről szól, akinek fogalma sincs az euró­pai futballról. Nem ismeri a szabályokat, nem tudja, mi az a les. Így lesz egy londoni focicsapat edzője. Ted Lassót nem érdekli, hogy rúgtak-e gólt az adott meccsen. Az sem érdekli, ha éppen kikaptak. Ebben a végtelenül macsó környezetben egyetlen dolog izgatja: hogy mindenki legyen jól a környezetében. Hogy legyen harmóniában, és élvezze az életét. Emiatt aztán Ted Lasso a légynek sem árt, és végtelenül kedves. Mindennap sütit süt a főnökének – aki történetesen egy domináns nő –, és nagyon kevés dolog tudja leolvasztani az arcáról a buddhista mosolyt. Lúzer-e Ted Lasso, vagy éppen neki van igaza? Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a sorozat készítői szerint az ő útja a helyes. Egészen addig azt gondoltam, hogy milyen nagyszerű is ez, amíg nem olvastam a kedvesfiú-szindrómáról, és egy kicsit méltatlankodni kezdtem magamban: már az is baj, ha egy férfi kedves? Nos, néha igen.

Ti is inkább féltek

Hogy a kedvesfiú-szindróma nem a legújabb kor találmánya, arról már egy negyedszázados Kispál és a Borz-szám sorai is tanúskodnak. Lovasi András, a zenekar frontembere-szövegírója 2000-ben állt elő ezzel Az emberek megértik című számban: „Ti is inkább féltek, / És az okból szerettek, / Hogy biztos nem bánt senki, / Majd ha kedvesek lesztek.” A szerző itt már egész közel jutott a kedvessrác-szindrómához, de mostanra azért ennél is beljebb jutottak a szakértők. Képzeljünk el egy férfit (fiút), aki mások igényeit maga elé helyezi, csak azért, hogy elnyerje a szeretetüket. De azt is gondolja, hogy a kedvességért cserébe romantikus vagy szexuális szívesség lesz a „cserealap”. Ha ez mégsem következik be, dühössé vagy haragossá válik. A kedvessrác-szindróma­ azokat is hajtja, akik nemcsak szexre, hanem az élet egyéb területén is győzelemre vágynak. Eközben azokkal kedvesek, akiktől akarnak valamit – akiktől nem, azokat hátrább sorolják, és kevésbé lesznek velük jó fejek. Mindeközben szívesen hazudnak, vagy féligazságokkal manipulálják a környezetüket.

Amikor először hallottam a jelenségről, egy kicsit arra gondoltam: megint egy jól hangzó dolog, amiről aztán majd írhatunk a magazinokban. Lengyel Fanny­ szexuál­pszichológiai szakpszichológus azonban megnyugtat. A kedvessrác-szindróma létezik – csak egyelőre még keveset hallottunk róla.

– Nem vagyok benne biztos, hogy tudományosan sokat kutatják ezt a viselkedést – mondja. – De maga a jelenség – az, hogy egyes férfiak túlságosan alkalmazkodnak a partnerükhöz, figyelmen kívül hagyva a saját igényeiket, és ha elutasítják őket, akkor dühösek lesznek – valós. A lényeg, hogy ezek a férfiak mások igényeit előtérbe helyezik, miközben a sajátjaikat háttérbe szorítják – és ha visszautasítják őket, agresszívvá válnak.

Ez tulajdonképpen az önbizalomhiány egyik jele. Sokszor arról van szó, hogy ezek a férfiak, bár tisztában lehetnek a saját szükségleteikkel, mégsem merik azokat kimondani. Ha lenne önbizalmuk, képesek lennének egyértelműen képviselni, mit szeretnének, mik a preferenciáik. De valamiért ezt nem merik felvállalni. A pszichológus szerint ennek többféle oka lehet – akár gyermekkori, korai kötődési probléma is. Ám összessé­gé­ben inkább a korábbi élettapasztalatokból ered, nem pedig genetikailag öröklött dolog.

Mellettem robbant fel egy szerelembomba

Adódik a kérdés: honnan ismerheti fel egy nő, ha egy kedvessrác-szindrómás férfival találkozik? Lengyel Fanny szerint vannak árulkodó jelek.

– A kapcsolat elején gyakran megjelenik az úgynevezett love bombing, vagyis a túlzó romantikus gesztusok, a figyelemhalmozás – mondja. – Emellett jellemző lehet, hogy a férfi mindig elérhető, roppant alkalmazkodó, szinte mindenre azt mondja: „jó úgy”, „neked legyen jó”. További intő jel, ha már egy kisebb visszautasítástól is aránytalanul dühös lesz, és nem tudja kezelni az érzelmeit.

A pszichológus azonban arra is rámutat, hogy nem feltétlenül kell azonnal kihátrálni egy ilyen kapcsolatból. A kedvesfiú-szindróma is inkább egy spektrum – mint oly sok más dolog a pszichológiában. Vannak tehát fokozatai. Enyhébb esetekben, ha valaki mutat bizonyos jeleket, még nem feltétlenül alkalmatlan partner. De ha valaki a skála végén van – erősen dühös és manipulatív –, akkor érdemes komolyan elgondolkodni rajta, megéri-e belemenni egy kapcsolatba.

A másik fontos kérdés, hogy ha felismerhetők az intő jelek, mi a teendő. Érdemes-e esélyt adni a kedves fiúnak, vagy egyenesen „megmenteni” őt? Megnyugodhat-e egy kapcsolatban, és levetkőzheti-e ezt a viselkedést?