„Szóval együnk sok babot?” – kérdezte a barátnőm, miután kölcsönadtam neki a kék zónákat kutató, az utóbbi években nagy népszerűségre szert tett író, Dan Buettner szakácskönyvét. A kötetben a föld azon különleges régióiban gyűjtött receptek találhatók, ahol az emberek a legtovább élnek, és ahol sokszor a száz év felettiek is meglepően jó formában vannak. A hüvelyesek valóban feltűnő gyakorisággal bukkannak fel a hozzávalók között, Szardínián éppúgy, mint a japán Okinaván vagy a Costa Rica-i Nicoya-félszigeten. Tényleg ez lenne a hosszú élet titka? A bab minden problémánkat megoldja?

Az ember már csak ilyen, szereti az egyszerű, könnyen megjegyezhető válaszokat a legnagyobb kérdésekre is. A kék zónák persze jóval többet üzennek nekünk a babnál. Például hogy érdemes gyalog járni és állandóan munkálkodni. Vagy hogy a legjobb saját konyhakertből főzni, és a magunk kenyerét sütni. És hogy akit nem hagynak magára, aki mindvégig egy közösség megbecsült tagja marad, az boldogabb és egészségesebb lesz idős korában is.

Nagy meglepetés nincs, el is indulhatunk a hosszú élet útján. Igen ám, csakhogy rohanó életvitelünk olyannyira különbözik a kék zónák lakóiétól, hogy a szokásainkat gyökeresen kellene megváltoztatnunk, ez a gondolat pedig éppenhogy visszavethet minket abban, hogy a változás útjára lépjünk. A helyzet az, hogy a legkisebb változtatás is számít, ha azt rendszerszerűen be tudjuk vezetni a mindennapjainkba. A lényeg, hogy törekedjünk a jóra! A hosszabb, boldogabb élethez a 48. oldalon olvashatnak tudományosan megalapozott tanácsokat és érdekességeket. Én pedig nyomdába engedem ezt a lapszámot, azután biztos, ami biztos, beáztatom a babot.