Az idősebb korosztály valamivel ritkábban keres fel pszichológust, de ha mégis, akkor általában kevésbé a változás iránti igény mozgatja őket, jellemzően inkább egyfajta támogatást, szupportív terápiát keresnek. Márpedig egy dolog szinte biztos az életükben, és ez pont a változás, ráadásul fajsúlyos kérdésekben: párkapcsolatban, családban, hivatásban. Az ezzel járó érzelmi teherre nem lehet felkészülni, de azt mi irányítjuk, hogyan reagálunk a sokszor elkerülhetetlen változásra.
Együtt vagy egyedül?
Elsőre talán nem gondolnánk, hogy a párkapcsolati problémák az idősebb korosztályra is jellemzők. Volt néhány hatvan év feletti női kliensem, és bármilyen meglepő, mindegyikük hűtlenségi témával keresett fel: a férjük fiatalabb partnert talált, elváltak, és ennek a krízisnek a feloldásában kértek segítséget. Egy nyolcvan év körüli hölgy a férje halála után fordult hozzám, ott utólag derült ki, hogy a férfi valójában kettős életet élt, és hosszú évekig csalta őt. Az idősebb generáció tagjai között gyakori, hogy fiatalon házasodtak, az első partnerükkel éltek le negyven-ötven évet, és soha nem próbálták ki, milyen lehet mással az élet. Az ismeretlen, az újdonság iránti vágy nagy hajtóerő lehet, és évtizedek óta fennálló, stabil kapcsolatokat is szétzilálhat.
De találkoztam pozitív végkicsengésű történetekkel is. Az egyik előadásom után odajött hozzám egy pár, akik harminc év után elváltak. Mindketten összejöttek valakivel, ők sem voltak még mással. Egy-két évig tartottak az új kapcsolatok, utána mindketten szakítottak, és elkezdtek újra egymás felé közeledni. Ismét összeházasodtak, amikor beszélgettünk, éppen a második nászútjukon voltak. Az ő sztorijuk arra példa, hogy egy hosszú házasságot és sok évtizedes összefonódást nehéz egy új partnernek felülmúlni, nem könnyű olyat hoznia a friss kapcsolatnak, hogy egy-két év után is azt érezze a házasságból kilépő fél, hogy megérte váltani.
Idős korukra alapvetően a nők maradnak egyedül, ennek egyik oka, hogy a férfiak átlagéletkora alacsonyabb, mint a nőké. Akár válás, akár megözvegyülés az ok, a magány kérdésköre rengeteg embert érint. Az egyedüllét érzését sokszor az okozza, hogy az illető nagyon beszűkült a partnerére – nem tartott baráti kapcsolatokat, nem volt nyitott tevékenységekre, programokra –, a partner elvesztésekor pedig hirtelen légüres térben találja magát.
Búcsú emberektől és feladatoktól
Nemcsak a párkapcsolat átalakulása vagy megszűnése állíthatja kihívás elé az idősebb generációt, hanem a nyugdíjba vonulás és az üres fészek szindróma is. Míg az életkezdeti krízis arról szól, hogy pályát választunk, munkahelyet keresünk és családot alapítunk, most adott esetben mindezektől el kell búcsúzni, ami normatív krízisek sorát jelenti. A munka, a hivatás alapvető része az életünknek, a személyiségünknek. Ha megkérdezik valakitől, hogy ő kicsoda, a legtöbb ember elsőként a szakmáját fogja mondani. Amikor viszont ezt az identitáselemet már nem tudja használni, hanem azt mondja, hogy „nyugdíjas vagyok”, az sokszor rendkívül negatívan érinti az illetőt a tapasztalatok szerint.
Töltsetek el velünk egy igazán inspiráló estét, ahol igazi példaképekkel találkozhattok! Jegyek még kaphatók!
A mostani idős generációnak ráadásul számolnia kell azzal is, hogy megváltozott a családok életformája. Korábban az élet rendje az volt, hogy kirepültek a gyerekek, utána következett egy nyugalmasabb időszak, de aztán jöttek az unokák. Most viszont rengeteg családban nem jönnek, vagy csak nagyon sokára. (Részben a sokakat érintő meddőségi problémák miatt, részben azért, mert eleve sokkal később vállalnak gyereket.) Ehhez hozzáadódik az, hogy nemcsak az unokák, hanem gyakran a gyerekek sincsenek belátható közelségben. Évtizedek óta kicsi a hajlandóság arra, hogy valaki a szülővárosában, szülőfalujában maradjon. Tipikusan a főváros felé van elmo
