Az igazgatói irodában dobozok sorakoznak, ez hamarosan Gáspár Máté felségterülete lesz. De most még Mácsai Pál lép be lendületesen, egy megbeszélésről érkezett, és egy másikra indul majd rögtön, ahogy a mi egy óránk letelik. Kérdezem, hogy tudja fejben tartani ezt a szoros menetrendet. Válaszul meglobogtatja a kezében lévő paksamétát: reggel otthon felejtette a jegyzetfüzetét, úgyhogy hazatelefonált, hogy fotózzák ki neki belőle az aktuális oldalakat, és most a kinyomtatott jegyzetfotók alapján navigál időpontok és helyszínek között. Mutatja a sűrűn teleírt, összefirkált oldalakat – egy Jackson Pollock-festmény ehhez képest szellősnek tűnik.

Milyen érzés, hogy két hét múlva már nem te vagy az Örkény színház igazgatója?

Mácsai Pál: Természetes. Ez egy előkészített fordulat. Ezért kértem egy évvel korábbra a pályázat kiírását. A világban így megy, operaházakban már három évvel a váltás előtt megvan a következő igazgató, és együtt dolgozik az elődjével. Így szakszerű. (Figyelem, folytatjuk a próbát a stúdióban, folytatjuk a próbát a stúdióban! – recsegi a falból a színházi hívó.)

Neked miért kell ezt hallanod?

Színházban ezt mindenkinek hallania kell, az összes helyiségben lekapcsolhatatlan a hívó. Ahol nem szól, ott baj van. Ami halkítható, az a műsorhang, de ha akarom, hallgathatom, hogy mi történik a színpadon, sőt láthatom is, a társalgóban, a titkárságon is van erre monitor.

Bele szoktál hallgatni az esti előadásba?

Mindenki belehallgat, persze.

Lesz valamilyen rituális lezárása az igazgatói érádnak? Mondjuk, töltesz egy pohár pezsgőt, és elmerengsz…

Az elmerengésen túl vagyok. Szűk három évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy a következő periódust nem én fogom igazgatni, mert a színháznak is ez az érdeke, és nekem is. Ezt megelőzően elég hosszan mérlegeltem, ennek volt része a merengés is. Nincs bennem veszteségélmény, annak a megnyugtató örömét érzem, hogy az Örkénynek nemcsak múltja és jelene van, hanem lehet szép jövője is. A társulat mellett természetesen Gáspár Máté és Polgár Csaba személye miatt látom ezt biztosítottnak, ők fogják vezetni a színházat. Én pedig játszani fogok, rendezni is, ha rám kerül a sor, és lehet rám számítani, ha fölmerül valami, amiben segíthetek. Számomra ez újrakezdés, várakozással tölt el, dinamizál. A jelenlegi hangulatom, ha különös is, hasonlít a tizenhét-tizennyolc éves kori kedélyemhez. Akkor zsongott a fejem attól, hogy mi mindent akarok csinálni.

Ez nagyon jó érzés lehet.

Hozzátartozik annak a tudata, hogy az Örkény jó kezekben van. Tehát nem cserben hagyom, hanem helyzetbe hozom. Jó kedélyállapot.

Milyen terveid vannak?

Sok olyan dologhoz hozzájutok végre, amiket eddig időhiány miatt parkoltattam. Például szeretnék megírni néhány anyagot, színpadi és nem színpadi szövegeket is.

Ha jól tudom, tanítani is fogsz a Bodó Viktor által tavaly elindított Budapesti Színészképzőben.

Igen, most, a tavaszi trimeszterben. Osztott figyelem – ez a kurzusom címe. A cél annak a gyakoroltatása, hogyan lehet a színpad zaklatott körülményei között fókuszban maradni, azaz annyifelé figyelni, ahány felé csak kell. A színészet valójában egy tudatosan kezelt, vezetett tudatállapot-változás. Ez fejleszthető és tanítandó. Ha a Rómeót­ játszó színész nem gyűlöli annyira a Tybal­tot játszó kollégáját, hogy meg tudná ölni, akkor nem játszik elég jól. Ha megöli, akkor nem színész, hanem elmekórtani eset. Tehát miközben az indulati állapota akár végzetesen szélsőséges, közben egy kontrollált, fegyelmezett tudatállapota is van, amellyel végrehajtja a koreográfiát a vívásban, és kollegiálisan segít a partnerének. És közben ügyel arra, hogy ne menjen ki a fényből, érteni lehessen, amit mond, és gyöngéden a partnere feje alá tegye a kezét, amikor az összeesik az ő vívásbeli szúrása után. Filmen gyakran még összetettebb, mert arra is kell figyelni, hogy ne ess ki a képből, bírd ki a hideget-meleget, és úgy közlekedj, hogy észrevétlenül átléped a kamerasíneket, miközben kizárod a forgatási helyzetek szükségszerű nyüzsgését. Összetett állapot. Minden színész tudja, de lehet fejleszteni. Ennek a gyakorlását tervezem a kurzuson, mégpedig azért, mert nekem ezzel voltak problémáim a pályám elején. Készségtárgy, talán ez a legpontosabb.

Várod, hogy taníthass?

Mondjuk úgy, remélem, hogy hasznos lehetek abban, hogy ez a tehetséges generáció vértezettebben érkezzen a szakmába.

Húszéves az Örkény. Meglepett, hogy a jubileumot egy ilyen óriási helyszínen ünneplitek. Valahogy a kis belvárosi színházat és a Papp László Budapest Sportarénát nem társítottam össze.

Természetesen törtük a fejünket, mi legyen a huszadik évfordulón. Valaki írjon rólunk egy könyvet, amit aztán alig olvas el valaki, hiszen a múltunkról minden elérhető ma már a neten? Végül azt találtam ki, hogy ünnepeljünk együtt a nézőinkkel, ehhez viszont nagy hely kell. Bedobtam, hogy legyen az Arénában. Először csak röhögtünk az ötleten, aztán elkezdtük komolyan gondolni. A születésnapi buli az ihlető fogalom, és ez az lesz, egy óriási buli. Nem előzmény nélküli, az ÖrkényKertből indultunk ki, amit minden évben megrendezünk évad elején, már több mint tíz éve. Tizenöt… Leterítjük fűvel a Madách teret, egész nap együtt vagyunk ezer-kétezer emberrel, az este pedig egy nagy koncertbe torkollik, amit önironikusan esztrádnak nevezünk. Az elmúlt években már ezekkel a koncertekkel is kiléptünk a komfortzónánkból, mást csináltunk, mint amit tőlünk megszoktak, megjelenhetett a társulat muzikalitása. Kiderült, hogy tőlünk látszólag távol álló terepre, a dzsessz, a rock, a folk, a sanzon műfajába ez a prózai drámaszínház milyen élvezettel és otthonosan kirándul. Hasonlóra kell számítani május 23-án is, már összeállítottuk a két és fél órás műsort. És tudni lehet azt is, hogy ez az utolsó lehetőség, hogy így lássanak minket, nem lesz több koncert, az ÖrkényKerteken sem. Aki nem jön el, lemarad. (Megengedi, hogy átlapozzam a látványterveket, és belenézzek a szupertitkos műsorlistába – ez tényleg egy nagybetűs buli lesz. Elismerően hümmögök a fellépőket látva – sztárparádé –, lelkendezem az ikonikus dalok láttán – sok a kedvenc –, elkerekedik a szemem a váratlan húzásoktól – lesz egypár.)

A névadó Örkény István megjelenik valamilyen módon az ünneplésben?

Lesz valami az ő groteszk optikájából az egészben. Az Arénában a dalok mellett eljátszunk néhány szemtelenül felfogott darabrészletet, előadásfricskát. A koncert mellett az évfordulóra azt is kitaláltuk, hogy a pártoló tagjaink meghívhatnak minket vacsorára. Tizenöt alkalommal megyünk házhoz négyesével, ez is találkozás, szorosabb ismerkedés a nézőinkkel. Örkény A néző halála című egypercesében a színház megy a nézőhöz. Ez volt a kiindulás, az a szemtelenség, hogy ha szeretnétek minket ünnepelni, akkor hívjatok meg szülinapi vacsorára.

Óvatosan rátérek a családdal kapcsolatos kérdésekre.

Nem szoktam rá válaszolni.

Majd úgy kérdezek, hogy lehessen.

Akkor ügyes vagy.